Válságkezelés balliberális-gyilkos módra

Hadd nyújtsam át egy nagy csokorba szedve, milyen intézkedésekkel kezeli a válságot a Gyurcsány-Bajnai-féle társaság. Furcsa, hogy nem látják be, hogy ha a jövő reménységeitől, a gyerekektől és a családoktól veszik el a pénzt, akkor lőttek ennek az országnak. Nem a jövőn kellene spórolni. Pedig ezek ezt teszik és még megspékelik a legrászorultabbak (állami gondozottak, fogyatékkal élők) életének megnehezítésével. Talán nem a jövőn, hanem mondjuk a jelen enyhén szólva vitatható kiadásain kellene spórolni, mint például a 43,5 milliárdos minisztériumi eszközbeszerzésen..

Íme a csokor:
1. A gyermekétkeztetés normatívájának kétharmadával történő csökkenése. A fennmaradó rész az önkormányzatokra hárul. Kérdés, hogy ők eleget tudnak-e tenni ennek, ld. 2. pont. Szerencsére elég nagy társadalmi összefogás alakult ki, bal- és jobboldali politikusok, iskolaigazgatók, szakemberek egyöntetűen állítják, hogy ez óriási hiba lenne, mert sok gyerek ma csak az iskolában eszik főtt ételt. Ez a tiltakozási hullám talán vezet majd valamire.
2. Az önkormányzatok normatívájának drasztikus csökkentése (Bruttó 120 milliárdot vonnak el, ami nettó 80 mrd.) Ismerve, hogy mennyi ellátandó feladat hárul jelenleg az önkormányzatokra, ez súlyos következményekkel járhat a települési szolgáltatások, intézmények, ellátások színvonalát illetően.

3. A bölcsődei férőhelyek normatívája 540 ezerről 494ezerre csökken. A fennmaradó részt az önkormányzatoknak kéne állniuk, ami nehézségekbe fog ütközni, ld. 2.pont. A bölcsis csoportlétszámot pedig 10-ről 12-re emelik a nagyobb kihasználtság miatt, ami a minőségi gondozói munkát nehezíti meg. „Egyetemre jutni ma könnyebb, mint bölcsődébe” – ez igaz, ami alapból gáz, pláne, ha a GYES-ről kiebrudalt anyukák gyerekeit is figyelembe vesszük.
4. A családi napközik normatívája 10%-kal csökkenni fog, pedig nagy szükség lenne rájuk, hiszen a GYES időtartamát lecsökkentette a kormány, az anyukák elég nagy részének vissza kéne mennie dolgozni, a kisgyereket pedig el kéne tudni helyezni.
5. A távhő- és gázkompenzáció is csökkenni fog, a jelenlegi összeg 1/3-ára vagyis 20 milliárdra módosul. Ezzel persze nő az adósok listája és a távfűtéses lakásokban lakó szegényebbek is szívnak.
6. Egy család, egy munkanélküli. A tervezet szerint egy családban csupán egy fő vehetné igénybe a segélyt. Ez kb. 35 000 családot érint majd. Elvileg 12 milliárdot spórolnak rajta, ami egészen biztosan nem fogja megoldani a Gyurcsány-Bajnai-féle válságot. Így tartja Ferge is.
7. Családtámogatások változtatása:a családi pótlék befagyasztása, az adóalapba történő beemelése, a GYES lerövidítése, a TGYÁS és a GYED megszigorítása is azt muttaja, hogy a jelenlegi kormányhatalom számára nem létezik olyan, hogy „családpolitika”. Ha az ideológiai eltérésektől eltekintünk, akkor is furcsa, hogy még gazdasági szempontból sem képesek kicsit jobban értékelni a családok szerepét. Nem tudnak előre gondolkozni s nem látják át, hogy a családok tartják el a társadalmat, ők adják a jövő munkerejét és adófizetőit, ők tartják el a rengeteg inaktívat.
8. Az állami gondozottakat érintő szigorítások: más csak 21 éves korukig lehetnek az intézményben, akkor is, ha felsőoktatásban tanulnak. A családi pótlékuk felét az intézmény kapja meg ezentúl. Otthonteremtési támogatásuk csökken és azt is fel kell használniuk 30 éves korukig.
9. A szocpol illetve a kamattámogatásos hitelkonstrukció eltörlése: ismét drasztikusan megnehezül a saját otthonhoz jutás lehetősége a fiatal párok számára és ez nagyban befolyásolhatja a gyermekvállalási kedvet. Ráadásul egyes szakvélemények szerint (pl. a Társaság a Lakásépítésért Egyesület) a lakástámogatások megszüntetése nem kezeli, hanem növeli a válságot: a kedvezmények megszűnésével az idén legalább 10 ezerrel kevesebb lakás épül majd.
10. A fogyatékkal élők országos szervezeteinek támogatása nagy mértékben csökkenni fog: a vakok az idei összeg negyedét kapnák csak, auz értelmi fogyatékosok kb az ideinek a harmadából gazdálkodhatnak, a siketek kevesebb mint a harmadából, a mozgáskorlátozottak országos egyesületének pedig felére csökkenne a támogatása.

11. Kórházak kb. a csőd szélén állnak, gyakorlatilag csak a sürgősségi ellátást tudják elvégezni. Kósa szerint a feladataik ellátására úgy 70-80 mrd kellene. Pedig az egyik megyei kórház (BAZ megye) főigazgatója szerint a beteglétszám is nőtt idén 10%-kal. Lehet, hogy ez is a megszorítások és a válság hatása… Az egészsgéügyi dolgozók tiltakozásának hatására úgy tűnik, mégis csurra-cseppen némi pénz, de még ez is vajmi kevés..
12. Oktatás – az alapfokú művészeti oktatásra előirányzott összeg csökken, így nem fog tudni mindenki hozzájutni. Az oktatás színvonalát jelezheti az is, hogy az elmúlt időszakban 6000 pedagógus került elbocsátásra.
13. Az egyházaktól 2-3 milliárdot vonnak el, ami azért érdekes, mert a történelmi egyházak sok feladatot vesznek le az államról, hihetetlenül sok szeretetintézményt, szolgálatot, szociális programot-szervezetet működtetnek, amelyeknek a működése így veszélybe kerülhet.

Szülő nélkül, otthon nélkül

Oszkó Péter pénzügyminiszter törvénymódosítási csomagja durván fogja érinteni az állami gondozottakat, árvákat. A kormány nem lát kivetnivalót abban, hogy rajtuk is spóroljon. Köztudomású, hogy egyébként sem kielégítő az állami gondozottak helyzete és hogy nagyon sok fiúból bűnöző, a lányokból meg prostituáltak lesznek – tessék bármely családsegítőt megkérdezni. Most még nehezebb lesz normális, önálló életet kezdeniük, lakáshoz jutniuk – írja az mno.hu.

Egyrészt három évvel korábban kell elhagyniuk az otthont, másrészt nagyságrendekkel kevesebb pénzt kapnak, amellyel önálló életet kezdhetnek, harmadrészt az otthonteremtési támogatás igénybevételét is életkorhoz kötnék a jövőben, amivel gyakorlatilag lehetetlenné teszik számukra a lakásvásárlást.Az állami gondozottak ellátása alapesetben nagykorúvá válásukig tart, de a gyermekvédelmi törvény a legrászorultabbaknak, illetve a diákoknak lehetőséget adott arra, hogy 24 éves korukig otthonban maradjanak. A kormány most elveszi tőlük az utolsó esélyt: három évvel csökkenti a gondozásban eltölthető évek számát, és januártól 21 évesen akkor is utcára teszi őket, ha egyáltalán nincs jövedelmük vagy nem éri el az öregségi nyugdíjminimum háromszorosát. Ha például eljut a főiskolára az állami gondozott fiatal, akkor 21 évesen utcára kerül és elkezdheti az albérletek feneketlen kútjába önteni az otthonteremtési támogatástát.

Az otthonteremtési támogatás összege az állami gondoskodásban eltöltött időtől függően az öregségi nyugdíjminimum 40-60-szorosa, vagyis 1,14–1,71 millió forint. Oszkó csomagjában azonban januártól az állami gondozott fiatalok csupán 30 éves korukig élhetnek ennek a pénznek a felhasználásával. Ez azt jelenti a Magyar Nemzet szerint, hogy ha a fiatal 30. születésnapjáig nem képes annyi pénzt összeszedni, hogy alaptőkét teremtsen a lakáshitelhez, akkor egy fillér támogatást sem kaphat az államtól. A rendelkezés az állami gondozottakat a saját lakás és a takarékoskodás helyett az albérlet irányába tolja, hiszen bérlésre megkaphatják majd a milliós összeget. Így a pénz egy év alatt elfolyik albérletre.

Korábban arról is szóltak a hírek, hogy egy kiszivárgott dokumentum szerint máshogy is érintenék az állami gondozott gyermekeket a kormány tervezetei , ugyanis ezentúl a gyermekotthonok elkölthetnék a gyermekeknek járó családi pótlék felét. Ez a pénz viszont a gyermekeké, az összeget nagykorúvá válásukig félre kellett tenni, amelyet távozásukkor egyben kaptak meg. Ha az intézmény megkapja és fel is használja ezt az összeget, akkor jóval kevesebbel kezdi majd az önálló életet a nagykorúvá vált fiatal. A fenntartók pedig feltehetően kényszerhelyzetben lesznek, miután az államtól kapott normatív támogatás nem fedezi költségeiket. Az önkormányzati miniszter tagadta, hogy ilyen terv lenne. ..

Kormány kontra fogyatékkal élők

Kell-e komment az alábbi mno-cikkhez? A kormány a válságkezelést úgy képzeli főleg, hogy olyanoktól vesz el rengeteget, akik egyébként is a legrászorultabbak lennének. A családokat érintő megszorítások, a gyermekétkeztetési normatíva csökkentése, az önkormányzatok és a kórházak ellehetetlenítése után jön a fogyatékkal élők szembeköpése. De mit is várhatunk egy nemzetellenes, balliberális párttól? Hiszen az ő üzleti logikájuknak mindez tökéletesen megfelel.

Brutális megszorítások a fogyatékosokat segítő szervezeteknél

A Fidesz-KDNP szerint a kormány el akarja lehetetleníteni a fogyatékkal élő embereket segítő szervezeteket a támogatásaik tervezett csökkentésével – közölte Soltész Miklós, a frakciószövetség népjóléti kabinetjének vezetője hétfői sajtótájékoztatóján, a Parlamentben. Soltész Miklós kiosztott egy táblázatot, amely szerint például a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének az idei 207 millió forintos támogatás helyett jövőre - a költségvetés tervezete szerint - 50 millió forintot adna a kormány. A dokumentum szerint az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szervezetének az idei 138 milliós támogatásból jövőre 50 millió maradna, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége 177 millió helyett szintén 50 millió forint támogatást kapna, míg a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének is majdnem a felére, 160-ról 85 millióra csökkenne a támogatása.

Az országgyűlési képviselő elmondta, olyan szervezetekről van szó, amelyek bármilyen fogyatékkal élő embert támogatnak, segítenek, munkához juttatnak, illetve igyekeznek olyan jogszabálytervezeteket átadni az Országgyűlésnek, parlamenti képviselőknek, amelyekkel könnyebbé tehető ezeknek az embereknek az élete. Elfogadhatatlan és elviselhetetlen a fogyatékkal élőket segítő szervezetek támogatásainak tervezett megvonása, „nem lehet, hogy azok szenvedjék el legjobban a kormány kudarcát, rossz gazdaságpolitikáját, akik egyébként is nagy nehézségekkel élik életüket” – hangsúlyozta Soltész Miklós, aki egyben felszólított a költségvetés visszavonására.

A csökkentés ellen van az MSZP?

Az MSZP-frakció eltökélt abban, hogy a fogyatékkal élőket segítő szervezetek támogatása 2010-ben ne, vagy jelentős mértékben ne csökkenjen - közölte a szocialista Török Zsolt Soltész Miklós (Fidesz-KDNP) hétfői sajtótájékoztatójára reagálva.

Ferge Zsuzsa tiltakozik egy kicsit

Talán feltámadt Ferge Zsuzsa lelkiismerete is végre, bár mindezidáig a baloldali kormánykoalíció szekerét tolta tudós kollegáival és tanártársaival egyetemben. Néha egy kis ejnye-bejnye kijutott a „szocálpolitika nagyasszonyától” Gyurcsányéknak is, de most a napilapok szerint „nyomatékos igénnyel” írt Bajnainak, hogy ne csökkentsék a tervezett módon a fogyatékosok nappali intézményeiben elhelyezett és ingyenes intézményi étkeztetésben részesített társaik normatíváját, és ne vezessék be az egy család, egy munkanélküli ellátás elvét.
„A válság az válság. Tudjuk, hogy baj van. A költségvetési kényszert is értjük. És természetes, hogy nagyon sok vesztese lesz a források csökkenésének. Ez ellen nincs mit tenni. A kérdés az, hogy ki miből mennyit veszít” – írja Ferge Zsuzsa, megjegyezve, hogy „eleve vesztésre állnak” a kormányzati intézkedések elleni fellépésben a szegények, segélyezettek, munkanélküliek, akiknek semmilyen fegyverük nincs.
"A legfontosabb, hogy mi történik a gyerekekkel. Az ő korai rossz sorsuk a továbbiakban visszafordíthatatlan károsodásokat okoz nekik is, de az egész társadalom számára is, márpedig Magyarországon a gyerekszegénység, ezen belül a mélyszegénység nő" – írta. "Még az azonos veszteségek – például a családi pótlék értékvesztése – sem érintik egyformán az eddig viszonylag kiegyensúlyozottan és a már léthatáron vagy az alatt élőket. De a következmények beláthatatlanok, ha az utóbbiakat még külön is károsítják kormányzati döntések" – tette hozzá.
Hát ez is valami, ő legalább kinyitotta a száját, bár fucsállom, hogy a többi olyan jellegű kormányintézkedés mért nem szúrja a szemét, amivel a szegényebb családokon való megszorítás “nemes” gesztusát gyakorolja a kormány. Bárhogy nézem az érveket és ellenérveket, még senki nem tudott meggyőzni arról, hogy a magyar családok gyarapodását és érdekét szolgálná a családi pótlék befagyasztása és adóalapba történő bevonása, sem a GYES megkurtítása a hazai körülmények között, sem a TGYÁS és a GYED megszigorítása, sem a szocpol eltörlése, sem az önkormányzatok ellehetetlenítése és folytathatnánk.
Néhanapján azért hiánylom Ferge tanítványainak, munkatársainak, tanártársainak a megszólalását. Nem tudom, miért hallgatnak, talán párthűségből, lojalitásból, túl szűken értelmezett szociális érzékenységből eredően. Lehet, hogy túl ironikus vagyok, de meg nem fejthetem, hogy miért nem tiltakoznak hevesen egy olyan időszakban, amelynek hatása a Bokros-csomagéval fog vetekedni. Annak hatásaival pedig tisztában vannak a szakemberek, hogy mást ne említsek, a születésszám például érezhetően visszaesett, ami nem vices egy olyan gyászos demográfiai mutatókkal rendelkező országban, mint a mi kis hazánk.
Tóth György István szociológus, a Tárki vezérigazgatója volt az egyik szakember, aki a Bokros-csomag hatásait elemezte. Ő úgy nyilatkozott 2009 tavaszán, hogy a jelenlegi megszorítások hatása még a Bokros-csomag hatásánal is sokkal súlyosabb lesz. Szerinte a válság leginkább a középosztályt sújtja majd, azokat, akik a nagy változások és átalakulások mozgatórugói voltak mindig is.

Szóval, tiltakozhatnának az okos emberek. Mert divatos dolog tiltakozni, például a homofóbok ellen, a Gárda ellen, a Jobbik ellen, a rasszisták ellen, stb. Egyszer talán a család-, gyermek- és nemzetpusztító kormányintézkedések ellen is nyugodtan lehetne, mert mindenkiben ők teszik a legnagyobb kárt…

Példa az ország előtt: az esztergomi Szent Miklós program

Egy előrejelzés szerint 200 év múlva megszületik az utolsó magyar, amennyiben változatlanul folytatódik az ország demográfiai mélyrepülése. De van egy magyar település, ahol egy sikeres program gondoskodik arról, hogy több magyar gyermek szülessen, hogy ne folytatódjon a vidékről Pestre vándorlás, hogy megerősítsék a gyermekeket vállaló családokat és több lehetőséghez és megbecsüléshez juttassák őket. Esztergomban korábban 190-200 gyermek született, de mióta működik a Szent Miklós program, azóta évente átlagosan 250 kisbaba születik Esztergomban.

Egy kis ismertető az esztergomi Hídlap nyomán: Az ötletet a minden év január elsején elsőként születő újszülöttek anyagi támogatása adta Meggyes Tamás polgármester és munkatársai számára. Úgy gondolták, hogy minden egyes Esztergomban születő kisbabát támogatni szeretnének, hogy ösztönözzék a gyermekvállalást és a városban maradást. A Szent Miklós Alap részletes szabályzatának kidolgozása után a képviselő-testület elfogadta az előterjesztést, így 2005. január elsején elindulhatott a program. A program négy év alatt nagy sikert ért el: jelentősen megnőtt a születések száma: az eddigi évi átlag 200 születésszám körülbelül 250-re nőtt. A program a betelepülőket is vonzza: a város lélekszáma ma megközelíti a 31 ezret, pedig az alap beindulása előtti években 30 ezer alá csökkent a lakosságszám. Az első Szent Miklós baba nevén 2008 végén 812 ezer 200 forintot tartott nyilván az alap kezelője, az alap vagyona pedig decemberben elérte a 693 millió forintot. Ehhez a támogatáshoz a programban részt vevő gyermekek 21 éves korukban juthatnak hozzá, amennyiben mindvégig Esztergomban éltek és érettségit vagy szakképesítést szereztek. A befizetésekkel és a halmozódó hozadékokkal együtt előreláthatólag 3 millió 300 ezer forintot kapnak majd a fiatalok, amit esztergomi otthonteremtésre vagy felsősokú tanulmányaik finanszírozására fordíthatnak.

Esztergom már a Szent Miklós Alap indulásakor megkapta a „Családbarát Önkormányzat" díjat a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől. Esztergomban a Szent Miklós programhoz kapcsolódóan több mint harminc intézkedés nyújt különféle támogatást és segítséget a gyermekneveléshez, különösen a három vagy több gyermeket nevelő családoknak.

Az esztergomi önkormányzat családbarát intézkedései:

- nagycsaládosok szemétdíj-kedvezménye

- nagycsaládosok parkolási díjkedvezménye

- helyi járatokon való utazás támogatása

- esztergomi iskolások ingyenes helyi buszközlekedése

- nagycsaládosok üdülési támogatása

- étkezési támogatás

- ingyenes úszásoktatás, iskolai testnevelés keretében úszásórák

- Aquasziget-kedvezmények

- tanévkezdési támogatás

- Esztergom-helytörténeti tankönyv díjmentesen

- iskolatej az óvodákban is

- ingyenes alapfokú művészetoktatás a nagycsaládosok gyermekeinek

- határon túli történelmi országrészekbe induló tanulmányi kirándulások támogatása

- tanulmányi és sportversenyek utazási költségei, hangverseny- és színházbérletek támogatása

- Szent Miklós Otthonteremtő Lakás

- Mikkamakka Családi Játéktár

- sítábor-program

- roma középiskolások ösztöndíja

- sportutánpótlás-nevelés támogatása

- beiskolázási segély

- gyermekvédelmi támogatások vásárlási utalvány formájában történő biztosítása

- középiskolások nyelvtanulásának elősegítése testvérvárosi látogatásokkal

- vargyasi programok szervezése

- gyermekprogramok (gyermeknap, gyermekfesztivál, Mikulás)

- az Aquaszigeten ingyenes pelenka és bébiétel

- pelenkázók a mélygarázsokban

- humán papilóma vírus elleni oltás

- Bursa Hungarica-program

- szülészeti szobák korszerűsítése, apás látogatóhelyiség kialakítása

- bölcsődebővítés, óvodafelújítások

- Máltai Játszótér működtetése

- Határtalan Szív Alapítvány támogatása

- Otthon Segítünk Alapítvány támogatása

- Gyermek Kert Alapítvány támogatása

- Info-Police-program

Sok komment nem is kell ide az ismertetés végére… Nagyon örvendetes lenne, ha más önkormányzatok is követnék az esztergomi példát vagy ha az állam is megtámogatná az önkormányzatok ilyen jellegű programjait, hiszen ez a kezdeményezés sokkal sikeresebb, mint a Babakötvény-program. A befektetett költség idővel meg fog térülni s már az első pár évben sok hasznot hozhat egy ilyen sikeres kezdeményezés: nem kell bezárni a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, a letelepülő családok új munkaerőt, új adófizetőket vagy új vállalkozásokat jelentenek. A Szent Miklós program eddigi sikere szívet melengető, nagyszerű hír minden magyar embernek, aki aggódva gondol a nemzet jövőjére. Bízok benne, hogy lesz folytatás, hogy csatlakoznak más önkormányzatok a jó példához és hogy a kormányzat és az állami költségvetés is egyszer honorálni fogja az ilyen előremutató, bizakodásra okot adó programokat.

Magyar prostituáltak Hollandiában - emberi jogok cigányúton

Bécsi cukrászda helyett amszerdami bordélyház… Amszterdamban a prostituáltak 20-25 %-a magyar – állítja Anton Ujterwijk amszerdami rendőr-főhadnagy[1]. Ha ez igaz és az origo egyik régebbi cikkének[2] állítása is, miszerint csak Amszterdamban 8000 legális prostituált van, akkor legalább 2000 magyar lány prostituálódik Amszterdam utcáin és kirakataiban. Jókora hányaduk feltehetően nem önszántából választja az ősi mesterséget, hanem szervezetten hozzák ide őket a magyarországi, főleg cigány emberkereskedők, maffiózók.
Hollandiában 2000 óta legális foglalkozás a prostitúció, legalábbis az EU-tagországok munkavállalói számára. Magyarország 2004 óta EU-tagország, s azóta sajnos nem a bécsi cukrásztermékek, hanem a hollandiai prostitúció piacán törünk felfele lendületesen. Hivatalos vélemények szerint az amszerdami prostituáltak 25%-a magyar, de egy bordélyház tulajdonosa még magasabb számot saccol: szerinte az amszterdami prostik 50 %-a magyar. Amszerdamban, ahol öt évig nem volt ilyen jellegű gyilkosság, idén meggyilkoltak egy 19 éves prostituáltat, ő egy kisgyermekes magyar lány volt. A szon.hu szerint az amszerdami bordélyházaknak többsége (!) magyar tulajdonban van. Az amszerdami rendőrség emberkereskedelemmel foglalkozó osztálya 80-90 %-ban magyar ügyekkel foglalkozik. Az elmúlt három évben megnégyszereződött azon magyar lányok, nők száma, akik a rendőrségtől védelmet kértek. Íme egy lista arról, hogy 2008-ban hány nő fordult Amszterdamban a rendőrséghez amiatt, hogy emberkereskedő tartja fogva a városban. Nagy szégyen ez Magyarországra nézve.

1. Hollandia: 320

2. Kína: 78

3. Nigéria: 64

4. Magyarország: 45

5. Sierra Leone: 44

6. Bulgária: 32

7. Guinea: 20

8. Románia: 19

9. Brazília, India: 13

10. Thaiföld: 12

De tegyük azt is hozzá, hogy feltehetően sok lány nem mert rendőrséghez fordulni a fenyegetések és verések hatására.
Az amszerdami rendőrség emberkereskedelemmel foglalkozó osztálya tavaly nyáron tíz, télen három, idén februárban két magyar állampolgárságú embert kapott el emberkereskedelem vádjával. Utóbbi két fő (egy nyíregyházi cigány pár) rokoni szálakkal kötődik a télen elkapottakhoz is. Egyes források szerint már elítélték őket, a nő 15 hónap, a férfi két év börtön kapott emberkereskedelem, prostituáltak kizsákmányolása miatt. Egy feltehetően körülbelül száz fős futtatói hálózathoz tartoznak. Amint a Magyar Nemzet mai tényfeltáró cikkéből kiderül, az amszterdami prostitúció kapcsán elkövetett bűnözés nagyrészt magyarországi cigány elkövetőkhöz köthető.

A nyíregyházi gyökerű hálózat jórészt cigány futtatói szinte teljes mértékben birtokolnak két amszerdami utcát. A Molensteeg utcát az érintettek már csak Nyíregyháza utcaként emlegetik. A stop.hu szerint például Nyíregyházán a prostituáltak és stricik száma érzékelhetően csökkent, mert sokukat kiszervezték Hollandiába. Módszereikre jellemző, hogy elveszik a prostik bevételét (min. 50 euró / alkalom) és csak némi zsebpénzt hagynak nekik. Aki ellenállt, az sokszor keservesen megbánta: előfordult, hogy baseballütővel eltörték az ujjait, fogóval letépték a körmét, állítólag volt, akinek a karját törték el. „Polcpénzt” szedtek a lányoktól, vagyis csak akkor kerülhettek kirakatba, ha fizettek érte. A lányoknak mindenről be kell számolniuk s munkáltatóik sokszor az otthoniak bántalmazásával fenyegetik őket. A magyar futtatói hálózat módszereiről azt írja a haon.hu, hogy sokszor hirdetésekben keresnek „táncoslányokat”, de aztán a kiutazáskor elveszik az útleveleket, igazolványokat és prostitúcióra kényszerítik őket, sokszor feketén. Az áldozatok sokszor fiatalkorúak. Ez az állítólag összesen 100 fős banda rendelkezik romániai szálakkal is. A futtatók a lányoktól szerzett jövedelem egy részét eldorbézolják (ld. kaszinózás), egy részét hazaadják a magyarországi rokonságnak. A holland prostitúciós piacot gyakorlatilag kiosztották egymás közt – írja a stop.hu -, az amszerdami piac a nyíregyháziaké és a pestieké, a hágai a pécsi és szegedi futtatóké, az alkmaari pedig egy nagykőrösi családé.

A Magyar Nemzet úgy értesült, hogy készül egy átfogó holland tanulmány a magyar prostituáltakról, amelyben a prevencióval is foglalkoznak majd. „A holland kormány és a civil szervezetek közösen több millió eurós programot terveznek a [magyar] lányok hazaküldésére és otthon tartására, és ehhez magyar partnereket kerestek. Ezek egyike a Magyar Baptista Szeretetszolgálat.” Ez a karitatív szervezet az elmúlt évben az emberkereskedelem 76 áldozatát hozta haza külföldről. Szenczy Sándor vezető szerint nehéz munkát végeznek, évente alig három-négy lányt tudnak „kigondozni", a többi visszamegy az utcára. Jelenleg egy rehabailitációs intézmény létrehozását tervezik a lányok számára. Szenczy felhívja a figyelmet arra a szociális szakmai körökben ismert tényre is, hogy szinte törvényszerű, hogy a magyar állami gondozásból kikerülő lányok jelentős része gyakorlatilag azonnal prostituálódik.

[1] http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/ujabb_ket_lanykereskedot_fogtak_el_nyiregyhazan/2087542/
[2] http://www.origo.hu/allas/aktualis/20081218-kevesebbet-kell-adozniuk-a-holland-prostitualtaknak.html

Monoki modell – a cigány gyerekek érdekében

Mint tudjuk, az egyik híres-hírhedt monoki rendelet szerint nem kaphat gyermekvédelmi támogatást az önkormányzattól az a szülő, akinek a gyereke az iskola, óvoda felszólítása ellenére sem látogatja az oktatási intézményt. Szepessy szidalmazása kapcsán nagyon sokan elfelejtik megemlíteni azt a vitathatatlan tényt, hogy az óvodába, iskolába járatás a cigány gyerekek egyetlen esélye a kitörésre. Miután sok cigány szülő ezt – pontosan saját képzetlensége és tájékozatlansága miatt – (még) nem látja át teljes mértékben és nem fektet nagy súlyt az óvodába-iskolába járatásra, ezért a jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetben a monoki modell bevezetése, azon belül pedig az óvodába és iskolába járatás ilyen módon történő ösztönzése a cigány gyerekek érdekét szolgálja. Itt most két tanulmányt ajánlok elolvasásra, amelyek a gyerekek nevelésébe való invesztálás szükségességével foglalkozik. A nem éppen konzervatív Gøsta Esping-Andersen is arról ír, hogy mennyire fontos lenne egy gyermekközpontú társadalmi beruházási stratégia[1]. (Esély 2008/5) A másik cikk egy OECD-jelentés[2] arról, hogy Magyarországon hogyan valósul meg a kisgyermekkori nevelés és gondozás, milyen hiányosságok vannak és milyen javaslatai vannak az OECD szakértőinek e tekintetben. Ugyan a vizsgálat 2002-ben készült, mégis szinte minden vonatkozásában aktuálisnak tekinthető.

[1] Gøsta Esping - Andersen, Egy gyermekközpontú társadalmi beruházási stratégia - 2008/5.
http://www.esely.org/kiadvanyok/2008_5/ESPING.pdf

[2] http://www.gyerekesely.hu/index.php?option=com_search&Itemid=99999999&searchword=kisgyermekkori&searchphrase=any&ordering=newest

Örkény Antal önellentmondásai

Egy szociológus, akinek mindenki szép (legyen bevándorló, kisebbségi, külföldi), csak a határontúli magyar nem…
Ugyan nem tartozik szorosan a témához, de azért hadd írjak pár sort Örkény Antal szociológus furcsaságairól... Nemrég Örkény Antal a „Interetnikus viszonyok” című egyetemi előadásának elején szabályos, de már kissé elcsépelt prédikációt mondott el a hallgatóknak. Szerinte ugyanis a leendő szociális szakembereknek óriási felelőssége lesz majd abban, hogy a jelenlegi kiélezett magyar-cigány viszony rendeződjék. Úgy véli, a magyar társadalomban jelentősen megerősödtek a szélsőjobboldali nézetek, létrejött például a Magyar Gárda, ami szerinte a magyar társadalom „mélyrepülését” jelzi. A hétvégi melegfelvonulás körüli vita kapcsán szintén érezhető volt, hogy Magyarországon „mások identitásválasztása korlátozva van” s többek közt a leendő szakemberek felelőssége, hogy a másság Magyarországon elfogadott legyen - mondja. Örkény az ELTE-TáTK Kisebbségszociológiai Tanszékének vezetője, az MTA doktora, szinte képtelenség felsorolni szakmai életútjának sok állomását, beosztásait, műveit. Biztosan sokat letett az asztalra, nem kétlem, hogy egy nagy tudású emberrel állunk szemben. Erkölcsi prédikációja kapcsán azonban felmerült bennem, hogy ha valóban a kisebbségek elkötelezett és tudós harcosának vallja magát, akkor 2004-ben mért agitált Sík Endre szociológussal egyetemben a Magyar Narancsban[1] határozottan a határontúli magyarok kettős állampolgársága ellen. Hogyan fér össze egy ember személyében a Magyarországon élő kisebbségek, főleg a cigányok, a bevándorlók, a külföldiek elnyomása elleni küzdelem a romániai magyar kisebbség elleni felszólalással? Nagyon ellentmondásos helyzet, ami miatt úgy tűnhet, hogy ha a tudomány terén meg is állja a helyét a tanár úr, de emberileg már nem biztos. Több tanulmányában is foglalkozott a romániai magyarokkal, mégsem érez feléjük sok lojalitást. Nem fest túl hízelgő képet az erdélyiekről a „Jelentés a Tündérkertből. Romániai magyarok és románok nemzeti identitásmintái Erdélyben”[2] című tanulmánya sem, amit Csepelivel, Székelyi Máriával és Csere Gáborral együtt írt.
Ennyi bevezető után álljon itt érdekességképpen Kaslik Péter cikke, amelyben többek közt Örkény Antal ezen önellentmondásáról van szó. Egy kicsit hosszú, de érdemes elolvasni!

KASLIK PÉTER: Idegenekről van szó[3]
"Délvidékről származunk, s az 1960-as évek vége óta élünk Kanadában. A nyáron (2008), feleségemmel, Ibolyával Szerbiába látogattunk. Jó lett volna leírni azt, hogy „haza” látogattunk, de nem lenne igaz. Szerbiai látogatásunk idején Ibolya felment az újvidéki városházára, mert az ottani anyakönyvből meg szerette volna tudni apai nagyanyja halálozásának időpontját, hiszen az anyakönyvek Európa szerte, és Vajdaságban is évszázadok óta nyilvánosak. A városháza bejáratnál lévő ügyeletes elkérte Ibolya útlevelét, majd feltelefonált az épületben lévő anyakönyvi hivatalba, és többek között azt mondta: „O strancima je reč” „Idegenekről van szó.” Hosszasabb telefonálás után az ügyeletes hivatalnok valami érthetetlen okra hivatkozva közölte Ibolyával, hogy nem mehet fel az anyakönyvi hivatalba, és azt sem tudja, hogy mikor lehet majd felmenni, de azt sem, hogy kitől lehet az ügyben bővebb felvilágosítást kapni.
A magyarországi sajtóban 2008. november 25-én, minden látszólagos összefüggés, vagy magyarázat nélkül megjelent a következő hír: „Bár a turistákat szívesen látjuk vendégül, a magyar társadalom mégis ellenségesnek mondható a bevándorlókkal szemben… A nemzetközi kutatások elég egyértelműen kimutatják, hogy a magyarok ellenségesek az idegenekkel szemben”1 – jelentette ki az InfoRádiónak Örkény Antal, az ELTE tanszékvezető professzora.
A fentieket Magyarországon a neoliberális ideológia elkötelezettjei a magyarokról való kötelező vélemény „tudományos” alátámasztásaként értelmezték. A „nemzeti oldal” pedig ezúttal is lépre ment, és „az egészséges védelmi ösztön” működőképességeként üdvözölte a hírt. Örkény Antal megállapításai, azonban önmagukban értelmezhetetlenek, mert alapfogalmai meghatározatlanok. Az „ellenséges magatartásnak” több értelmezése és megnyilvánulási fokozata lehetséges. Örkény Antal ezeket nem határozza meg, és az eredeti kérdéseket, vagy a különböző „nemzetközi kutatók” kilétét sem hozza nyilvánosságra. Örkény nem mond semmi arról sem, hogy a nyugati kutatók szerint, a nyugati társadalmak ellenségesek-e a magyarok iránt. Lásd: Trianon!
Örkény Antal megállapításai a „mi a magyar?”, valamint a hírünk a világban” kérdéseinek csoportjába tartozik. Örkény Antal „a vándor és a bujdosó” nemzetkarakterológiai elméletet igyekszik igazolni, ahol a nyugati eszméket valló „vándor” eszményi hőssé dicsőül, a helybeli magyar pedig otthonülő, idegengyűlölő bujdosóvá silányodik. Ez a meghatározás nagy vonalakban a „népies, urbánus” felfogás ideológiai elődje, ahol a „népies” bezárkózót, kirekesztőt, maradit jelent, az „urbánus”, pedig a befogadást, a nyitottságot és a haladást képviseli. (Örkény Antal rejtett axiómája: „Aki az idegent szereti, rossz ember nem lehet.”)
A magyarok történelme már a honfoglalást megelőzőleg, és azután is, a ránk zúduló zivatarok és záporok egymásutánja. Szeretni kell-e ilyenkor a besenyő sasokat? Szeretni kell-e a tatárt, a törököt, a németet, az orosz dzsidásokat, az osztrák megtorlókat, a Don kanyarban gépfegyverező orosz katonákat, a német stukákat, a „davaj csasz” orosz katonákat, vagy az ötvenhatban beözönlő orosz tankokat? Babits Mihály: „A magyar jellemről” c. tanulmányában a következőket írja: „Ha zuhog a zápor, mindenki finista.” Vagyis, mindenki menti magát és fél, és elsősorban magára gondol. A 2004. december 5-i népszavazás eredménye azt mutatja, hogy Magyarországnak azokon a vidékein, ahol a létbizonytalanság nagyobb, ott a szavazóknak a határon túli nemzettestvéreik kérelme iránti együttérzése is mérsékelt volt.2 (Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Szabolcs-Szatmár, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben sok helyen a nem szavazatok taroltak.)
Örkény Antal megfogalmazásában a „magyar társadalom” Magyarország jelenlegi állampolgárait jelenti, a „nemzetközi” kutatásokra való hivatkozás pedig azt jelenti, hogy Magyarországon az idegenek mondják meg, hogy a magyarországi magyarok szeretik-e az idegeneket vagy sem. Ez azt is jelenti, hogy Örkény Antal csupán azt mondja, amit a „nemzetközi kutatók”, tehát az idegenek mondanak neki, hogy a helybeliekről a helybelieknek mondjon.
Örkény Antal szerint, a magyar társadalom tagjai azért ellenségesek az idegenekkel szemben, mert „túlzottan” aggódnak állásaikért. A magyarországi hírek arról számolnak be, hogy 2008. november 30-án húszezer ember tüntetett a Kossuth téren az állásáért, és a tisztességes munkabérekért. Nem volt hír arról, hogy a kormány valamelyik tagja, vagy az ELTE szociológiai tanszékének vezetője a helyszínen szót kért volna, és elmagyarázta volna a tüntetőknek, hogy azok túlzottan, vagy ok nélkül féltik állásaikat.
Mi van, tehát a fenti, eredeti hír mögött, mely szerint a nyugati tudósok kimutatták, hogy a magyar társadalom tagjai ellenségesek az idegenekkel szemben? Egy másik hírbe burkolt harmadik hír.Örkény Antal fenti, „tudományos bizonyítékai” 2008. november 25-én jelentek meg - tíz nappal a határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelmét elutasító népszavazás negyedik évfordulója előtt.
Emlékezzünk: a határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelmét elutasító kampány „a számunkra idegen, és ismeretlen” embercsoport beözönlésétől való félelemkeltésen, és a „ne fizessünk másokért” szólamaira épült. Vagyis arra, hogy „idegenek jönnek, és az idegenektől félni kell, mert elveszik, ami a mienk.” Lásd: a négy év előtti magyar baloldali sajtó idevonatkozó írásait. (N. Nagy Péter, Aczél Endre3, Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, maga Örkény Antal és mások.)
Illyés Gyula szerint, már Trianon is egy félelmetes ellenséggel ismertetett meg bennünket – az ellenünk szegezett propagandával. A Trianont megelőző propaganda is arra épült, hogy a magyarok ellenségesek az idegenekkel szemben. (Amíg a nyugati nagyhatalmak a fél világot gyarmati sorsban tartották, a magyarokról, mint a „népek rabtartóiról írtak, éspedig a magyarországi radikális körök külföldön kifejtett vádaskodásai alapján. Örkény Antal most ismét Trianon sötét szellemeit kelti életre.
Örkény Antal egyetemi tanár létére a Magyar Narancsban teljesített szolgálatot, ahol egy héttel a 2004. december 5-i népszavazás előtt maga is többek között az „idegenek” beözönlésének veszélyével rémisztgette a szavazópolgárokat. Örkény Antalnak, a Magyar Narancsban4 elhangzott traktátuma a szín tiszta ostobaságok, az értelmetlen, de hatásos riogatások, valamint a felelőtlen, és üres spekuláció bő lére eresztett keveréke: „…ez (a kettős állampolgárság) a munkaerőpiac mellett a szociális és az iskolarendszerre, sőt még a születési statisztikákra is hatással lesz…” Vagyis, ha jönnek az „idegenek”, akkor több magyar születik majd, és a népszaporulat a fogyatkozó lélekszámú Magyarországon - a társadalomtudományok tanszékvezetője szerint - káros lesz a magyar társadalom számára. A határon túli magyarok ilyen módon való "idegenekké" nyilvánítása a feudalista, rendi társadalom ”ki a magyar?” felfogására épül. A "mi a magyar?" kérdései a szemünk előtt átsiklanak a "ki a magyar?" kirekesztő jellegű kérdéseire. Ez az igyekezet a határon túli magyaroknak, a magyar nemzet meghatározásából való kiszorítására irányul.
Örkény Antal a Magyar Narancs című neoliberális folyóiratban abbéli aggodalmát is kifejti, hogy „lassan az RMDSZ is elindulhat a magyar választásokon: "Ha a kettős állampolgárságra igent mondunk, akkor ez egy logikus következmény.” A továbbiakban Örkény Antal statisztikai adatokkal jó előre tudtára adja a választóknak, hogy a magyar társadalom tagjainak hány százaléka egyezik, vagy nem egyezik azzal, amiről majd ezek után titkos szavazással szavazni fog. Ennyit talán Örkény Antal tudományos semlegességéről.
Különösen bántó és érzéketlen Örkénynek az a megállapítása, mely szerint: „Érthetetlen, hogy miért van szükség egy ilyen rosszkedvű helyzetre, amikor az ország hosszú idő után végre jókedvre próbál derülni. … miért kell a jövő helyett a múltba tekinteni - ez csak a rosszkedvet, a viszályokat prolongálja.” Nehéz eldönteni, hogy Örkény Antal fenti okfejtése a magyar neoliberális elit alapvető ostobaságának vagy arcátlan nemtörődömségének rovására írható-e? Érthetetlen az is, hogy a magyarországi neoliberális elit tagjai nem gondolnak arra, hogy amit a nyilvános sajtóban írnak, az olyan emberek kezébe is kerülhet, akik nem föltétlen rajongói az általuk vallott erkölcs-feletti nemzetellenes ideológiának.
“A mi emberünk a legfőbb érték”
Magyarország jelenlegi belpolitikája az emberi értékekbe való befektetés őszinte szándékának még a nyomát sem tartalmazza. Ezt példázza a magyar oktatási és az egészségügyi rendszer leépítése, és annak jelenlegi siralmas állapota. A határon túli magyaroknak a magyar gazdasági és kulturális folyamatokban való rendszeresített és méltányos integrálása roppant gazdasági és kulturális előnyt jelenthetne a magyar társadalom számára. E helyett ezen a téren is a kiskapuk, és kenőpénzek elve érvényesül. (Néhány év múlva majd jön egy tudós és kimutatja, hogy a magyarok a kiskapuk és a kenőpénzek népe…!)
Ezzel elérkeztünk a „ki a magyar?” kérdéséhez. A jelenlegi magyar állampolgársági előírások alapján magyar az, aki magyar állampolgár. Magyar állampolgár pedig az, aki csonka Magyarországon született, vagy egyéni alapon megszerzete a magyar állampolgárságot. A határon túli magyar nemzeti közösségek tagjai tehát egyéni elbírálás alapján juthatnak magyar állampolgársághoz. A gyakorlatban ez a Magyarországon levő lakás, pénz és biztos megélhetés (ismét pénz) bizonyításának kérdése. Ki mondja meg, hány magyar van a határon túli magyarok esetében, ha a feudalista Magyarország „ki a magyar?” rendi elve érvényesül? A sikeres határon túli magyarok, ha igénylik, csatlakozhatnak a „magyar magyarok” társadalmi rendjéhez. Magyarországon ezt ma a rendi társadalmat az arisztokrácia legsilányabb fajtája, a pénzes arisztokrácia testesíti meg. A fenti feltételek alapján, ma egy félig román szappanfőző és egy mosónő családja nem kapna magyar állampolgárságot, mert a magyar állampolgárság megszerzése teljes egészében anyagi feltételektől függ. Ha jobban végiggondoljuk, akkor a Szent Család sem kapna szállást a Városban, de nem azért, mert a szállodák megteltek, hanem ezért, mert egy másik tartományból jöttek, és Józsefnek nincs sem készpénze, sem érvényes munkavállalási engedélye.
A magyarországi hatalom, a rendi társadalom szabályainak megfelelően fenntartja magának azt a jogot is, hogy kivételesen magyar állampolgársággal tüntesse ki azokat a határon túli magyarokat, akik „elhatárolódnak” a magyar nemzeti közösségek „nemzetieskedőnek” minősített törekvéseitől.
Ismeretes Végel László, délvidéki liberális író esete, aki a magyarországi „rendszerváltó” elit mintájára mindig a győztesek oldalán állt. Először Tito, majd Milosevic, ma pedig a magyar neoliberális politika szolgálatába szegődött.5Végel László napjainkban a magyar neoliberális sajtó szájíze szerint bírálja a határon túli magyarok nemzetieskedését, és kifogásolja, hogy a magyarok a nemzeti vesztesség évfordulóit is megünneplik: „Széchenyit ünnepeljük, de gondolatait idegennek tartjuk. Csatlakozunk Európához, de félünk az idegentől. Hősök vagyunk, de a vereségeket ünnepeljük.” Végel László ide vonatkozó írásának címe: „Magyar labirintus.5 ” Végel László fenti, igen részletes és kimerítő írásában egy szó sem esik a vajdasági magyarok autonómia törekvéseiről. Végel László Koszovó őshonos lakosságának önállósági törekvésével is szembe helyezkedett Slobodan Milosevic oldalán6, és ezzel elárulta a vajdasági magyarok autonómia törekvéseit is, valamint a minden nemzetet, és népcsoportot egyenlően megillető egyetemes emberi szabadságvágyat is. A magyar kormány a közelmúltban ünnepélyes keretek között magyar állampolgársággal tüntette ki Végel Lászlót. Az állampolgársági oklevelet maga Lamperth Mónika adta át Végel Lászlónak.7
…..
Epilógus:
A kettős állampolgárság elleni kampány perverz fonáksága abban nyilvánult meg, hogy ezt a vérre menő propaganda hadjáratot maguk az idegenek iránti nyitottságot és befogadó készséget hirdető (urbánus) ideológia hívei hajtották végre, s éppen az idegenektől való félelem felidézésének fasiszta módszereivel valósították meg. Ez olyan önellentmondás, amelyet semmilyen nyugati tudományos kutatókra való hivatkozás nem képes ellensúlyozni. Arról ne is beszéljünk, hogy Örkény Antal esetében, ugyanaz a személy, aki szakmai tekintélyét arra használta, hogy az idegenektől való félelmet felkorbácsolja az emberekben, most azt veti a magyarok szemére, hogy megfogadták tanácsát, és ellenségesek az idegenekkel szemben.
Amint ismeretes, a határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelmét „sikeresen” elutasították, de az ország mégsem derült jókedvre. Nem kellett fizetni a határon túli magyarok idős hozzátartozóinak eltartásáért sem, és a tizenharmadik nyugdíjat mégis megvonták. Magyarországon ma, a helyi gazdasági válságot betetézi a nemzetközi gazdasági válság. Mindezt nem a határon túli „ismeretlen embercsoport” beözönlése okozta, hanem éppen a kettős állampolgárság elleni kampányt meghatározó politikai ideológia következménye. A válságnak még nincs vége, és talán egy fajta összetartozás érzése, egymás biztatása, vagy kölcsönös erőfeszítés segíthetett volna a jelenlegi nehézségek átvészelésében. A magyarok esetében az „átvészelés” nem csupán gazdasági kérdés."


[1] http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/interjuk/int_13.html
Az eredeti cikk a Magyar Narancsban jelent meg 2004. november 18-én.

[2] Csepeli György–Örkény Antal–Székelyi Mária–Csere Gábor (1998): „Jelentés a Tündérkertből. Romániai magyarok és románok nemzeti identitásmintái Erdélyben.” in: Társadalmi riport 1998, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, Pp. 527–548.

[3] http://www.huncor.com/dec5/idegenhtm.htm

Gondolatok a cigány gyerekek bántalmazása és elhanyagolása kapcsán

Molnár Oszkár edelényi polgármester szerint néhány várandós cigány anya az emelt szintű családi pótlék reményében a magzat súlyos károsítására tesz kísérletet... A botrány kapcsán íme néhány gondolat a cigány gyerekek bántalmazását és elhanyagolását illetően.

Molnár Oszkár, az edelényi polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője egy júniusi városi testületi gyűlésen jelentette ki először, hogy tudomása szerint több településen, például Lakon vagy Szendrőládon szándékosan olyan gyógyszereket szednek a cigány asszonyok a terhesség ideje alatt, amitől azt várták, hogy fogyatékos gyerek születik s így dupla családi pótlékot kaphatnak. Szerinte az is előfordult, hogy “gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön." Azt is elmondta, hogy hogy kész ebben a témában rendkívüli testületi ülést összehívni. A polgármester a média nagyfokú nyomásának hatására sem és a helyi cigány kisebbségi vezetők beígért feljelentése ellenére sem visszakozott, továbbra is tartja magát a véleményéhez és lemondani sem fog. Ezzel szemben Joó Istvánné, Szendrőlád polgármestere megalapozatlannak nevezte a vádakat, a helyi orvos és a helyi védőnők úgyszintén. A laki orvos nem volt elérhető eddig, a laki védőnő pedig nem adott információt, mert “titoktartási kötelezettsége” van. A megyei kórház osztályvezető főorvosa szerint a fizikai bántalmazás koraszülést okozhat, de az elmúlt időszakban nem született több koraszülött a korábbi éveknél. Dr. Papp Gyula szakmai vezető főorvos hozzátette, hogy a fogyatékosan született gyermekekről külön statisztikát nem vezetnek.

Bármi is igaz vagy nem igaz a fentiekből – remélem, semmi -, azért néhány gondolat megfogalmazódik az emberben a fentiek kapcsán. Bár annyira súlyosan ezek a vádak, hogy abszurdnak és képtelennek tűnnek, de talán nem ártana az illetéseknek alaposan utánajárnia az ügynek, mert mindenki tudja, hogy mennyi cigány család él olyan életkörülmények közt él, ami nem kedvez, sőt kifejezetten árt a magzat, majd később a kisbaba, kisgyerek egészséges fejlődésének. Cigiző kismamák, erőszakos, iszákos, feleségverő családfő, nulla higiénia, mosdatlanság és mocsok, hepatitis-járvány Nyírmihálydiban (ahol még vécé sem volt), vérhasjárvány a komáromi cigányoknál (és máshol is), patkányok egyes cigánylakta miskolci vagy pécsi utcákban, szeméthegyek (rajta pl. döglött lóval) cigányok lakta településrészeken (többek közt Gyöngyösön, Bábonyibércen, Miskolcon) és sorolhatnánk..

Senki nem tagadhatja, aki egészségügyi vagy szociális szakemberként foglalkozott a cigányság higiéniai és egészségügyi helyzetével, hogy egészségi állapotukat, életmódbeli és higiéniai szokásaikat tekintve a legelmaradottabb csoportot alkotják ma Magyarországon. Csak egy-két név azok hosszú sorából, akik a témával foglalkoztak: Krémer Balázs, Neményi Mária, Prónai Csaba, dr. Szirtesi Zoltán, Pikk Katalin, Gyukits György, Babusik Ferenc és dr. Papp Géza.

Míg a problémák egy része valóban a különféle tanulmányokban taglalt anyagi problémákból, nyomorszintű körülményekből, szociokulturális elmaradottságból, nehéz munkakörülményekből (legalábbis, ami a munkával rendelkezőket, pl. gyári munkásokat illeti), tájékozatlanságból, tudatlanságból vagy a különféle egészségügyi ellátásokhoz való nehezebb hozzáférésből fakad, addig azért ne felejtsük, hogy bizonyos dolgokat a többségi társadalom is joggal várhat el a cigányságtól. Így például egy alapvető higiéniai szintről mindenkinek van némi fogalma, tehát ha egy „budit” nem képes az adott család megépíteni, hogy dolgukat ott intézzék, az már a legalapvetőbb társadalmi normák súlyos megsértése, így az ilyen és ehhez hasonló esetek kemény fellépést kívánnának a hatóságok részéről. A többségi társadalom védelmének érdeke mellett természetesen a gyermekek jogainak védelme indokolja a megfelelő pénzbüntetéseket, hatósági eljárásokat a gyermekekért felelősséggel tartozó felnőttek ellen. Így ha azt feltételezhetjük, hogy a gyermekek kárt szenvednek, mert szüleik x ideje nem mosdatták meg őket, bár van víz a lakásban, akkor ott szintén határozott fellépést kell elvárnunk a humanitás nevében. Van egy minimális higiéniai és egészségügyi szint, amiről mindenki tud és amit mindenkitől elvárhatunk, ami a magzat, kisbaba, kisgyerek egészségének védelmét illeti. Csakhogy ezt sokan nem tartják be és ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ha a bejegyzés elején említett Edelény környéki eset csak rosszindulatú híresztelés és pletyka (adja Isten hogy csak az legyen), akkor is megállapíthatjuk, hogy nem teljesen alaptalanul feltételezi a többségi társadalom átlagpolgára, hogy a cigány szülők egy része elhanyagolja vagy bántalmazza a gyermekét és oly módon él, hogy az negatívan hat ki a magzat és a gyerek fejlődésére is.
Rövid távon a bírságok bevezetése vagy valamiféle pénzbeli szankcionálás (és talán egy egyszerű nyelven megfogalmazott felvilágosítás-dömping a legelmaradottabb településeken) lehet, hogy hasznosabb és célravezetőbb lenne, mint kényelmes budapesti irodáinkban több évtizedre szóló roma integrációs stratégiákat irogatni…
Néha nem árt az ENSZ gyermekek jogairól szóló alapvető egyezményét fellapoznunk, amely természetesen a gyermekek elhanyagolásának és bántalmazásának tilalmát is kimondja. Szót emel amellett, hogy a családtervezést és a gyermekek megfelelő gondozását, nevelését illetően szükséges a szülők megfelelő felvilágosítása és tájékoztatás. Valamint kifejti, hogy „az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód … bármilyen formájától.” Hát ehhez kéne tartania magát mindenkinek!

Elveszik az árvák pénzét?

Komment nélkül átvéve a HírTv-től: A kormány az árvák saját pénzét veszi el, hogy kompenzálja a megszorításokat – írja a szombati Magyar Nemzet. Az önkormányzati miniszter tagadja, hogy az állami gondozott gyermekeken spórolna a kormány. Szűcs Erika nem lát kivetnivalót abban, ha az állam elveszi az árvák pénzét.
Bár az önkormányzati miniszter tagad, egy általa készített kiszivárgott tervezet szerint az árvákon is spórolna a kormány. A dokumentum szerint a gyermekotthonok elkölthetnék a gyermekeknek járó családi pótlék felét. Ez a pénz viszont a gyermekeké, az összeget nagykorúvá válásukig félre kellett tenni, amelyet távozásukkor egyben kaptak meg. A fenntartók feltehetően kényszerhelyzetben lesznek, miután az államtól kapott normatív támogatás nem fedezi költségeiket. A hírTV szerette volna megszólaltatni az ügyben az érintettet, de Varga Zoltán önkormányzati miniszter riporterünknek elsietve az alábbi választ adta: „ilyen biztos nem jelent meg, nem tudom honnan veszik ezt”.A volt szociális miniszter szerint a lényeg, hogy az ellátás rendben legyen. „Az állami gondozottaknál nem a családi pótlék a lényeg, hanem az ellátás. Ha az ellátás biztosítva lesz, akkor az egy teljesen rendben lévő dolog” - fejtette ki a hírTV-nek Szűcs Erika.

(hírTV)

Na és??

"Már megint lelőttek egy cigányt valami Isten háta mögötti porfészekben. Nem érdekel S-E-N-K-I-T" - olvassuk egy keserű-irónikus cikkben a kislétai gyilkosság után.

Nem mintha a nevezett blog a kedvenc olvasmányom lenne, de ez a cikk (egy bizonyos Szabonics Pál tollából) nagyon odaszúr... A cikk címe felidézi bennem Horn Gyula hányaveti és pökhendi magatartását pufajkás múltjával kapcsolatban és megállapíthatjuk, hogy a közélet alakítói (legyenek politikusok, tudósok vagy önjelölt cigány jogvédők) ugyanezt a lelkiismeretlen, hidegvérű, undorítóan kétszínű és a legnagyobb problémákat továbbra is szőnyeg alá seperni kívánó magatartást tanúsították az elmúlt hónapokban is. De már lassan közeledik a szembenézés pillanata... És ha lenne még lelkiismeret a közélet elit személyiségeiben, akkor elgondolkoznának az említett cikken. Talált, süllyedt.

http://konzervatorium.hu/cikkeink/publicisztika/208-na-es

Ékes Ilona a melegfelvonulás ellen

Örülök, hogy végre felszólalt egy fideszes az évente a fővárost elözönlő undorító melegfelvonulás ellen. Ékes Ilona, aki a parlamenti emberi jogi bizottság tagja, levelet írt a budapesti rendőrfőkapitánynak, amelyben a szeptember 5-re meghirdetett melegfelvonulás betiltását kéri.

Szerinte a felvonulás (amit a szervezők tanévkezdés utánra és "merő véletlenségből" a magyar-svéd focivébé-selejtező napjára tettek)veszélyt jelent a közrendre és a közerkölcsre nézve, félelmet és visszatetszést kelt és az "ifjúság egészséges fejlődésének sérelméhez vezetne". Természetesen ezzel csak egyetérteni tud minden jóérzésű ember. Gratulálok Ékes Ilonának a bátor leveléért. Ékes szerint a homoszexualitás mentális sérülés, ami megfelelő szakemberekkel, terápiákkal akár gyógyítható is. Hogy mi a teljes igazság a homoszexualitásról, azt majd talán egyszer kiderítik a tudósok, mindenestre Ékes ezzel a kijelentésével magára zúdította a balliberális média, a pártok, a melegek és ilyen-olyan szakemberek (főként Takács Judit szociológus) gúnyos támadásait, de legalább ez az öt gyermekes családanya ezentúl is tükörbe tud nézni anélkül, hogy szembe kéne köpnie magát.
Ékes Ilona felvetése kellemetlenül jött pártjának, ismét csak mentegetőzni kényszerültek. Havasi Bertalan, a fideszes sajtőfőnök a Fidesz nevében gyakorlatilag elhatárolódott Ékes „magánakciójától”, mondván, hogy ez Ékes magánakciója volt, nem pedig a Fidesz véleménye. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője szerint a felvonulás egy rendőri kérdés és „a rendőrség kötelessége mindenki számára garantálni a jogérvényesülést, illetve biztosítani a közrendet és a köznyugalmat”. (Ó, mit kapott volna, ha a cigánygyilkosságok kapcsán is azt mondta volna, hogy ez egy „rendőri” kérdés… Kár, hogy a kisgyerekek és a közerkölcs védelmének kísérletét ennyivel elintézi a legnagyobb párt…)
Számomra külön meglepetés volt Balog Zoltán református lelkész (az emberi jogi bizottság fideszes elnöke és Orbán egyik nagyon közeli embere) reakciójáról olvasni a Népszabadság honlapján. Ő állítólag a felvonulást illetően egészen másképp nyilatkozott: szerinte „a tüntetőknek és ellentüntetőknek is joguk van megjeleníteni véleményüket, egészen addig, amíg betartják a gyülekezési törvény előírásait.” Majd gyakorlatilag felkéri a rendőrséget, hogy „ideológiai és politikai szimpátiáktól függetlenül mindenkivel betartassa a jogszabályokat”. Balog Zoltánnak (akinek betéve kellene tudnia, mit is mond a biblia a homoszexualitásról) a következő bibliai idézeten kellene erősen elgondolkoznia Ékes Ilona cserbenhagyása miatt:
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jelenések könyve 3:15-16) És Balognak nem ez az első „langymeleg” dobása, ami miatt majd számot kell adnia, ha más nem, Isten előtt….

Véget ér a rettegés?

Véget ér a rettegés – ezzel a címmel írta a Népszabadság online változata a sok közül az egyik cikkét[1] a cigánygyilkosságok gyanúsítottjainak elfogásáról.

Mint egyik korábbi bejegyzésemben írtam, ez a gyilkosságsorozat, amelynek során gyereket, dolgozó apát, özvegyasszonyt tettek el láb alól a tettesek, természetesen mélyen elítélendő és felháborító és emellett csak tovább gerjesztette a lassan polgárháborúvá fajuló magyar-cigány viszonyt.
Bencze József, Kolompár Orbán, Sólyom László, a pártok képviselői, így például Teleki László, Lendvai Ildikó felállva tapsol a rendőrség sikerének, de mi ne felejtsük el: az átlagember egyetlen kézlegyintéssel elintézi az egész történetet!! Sokan feltehetően úgy reagáltak a sorozatra, hogy legalább valamit „visszakapott” a cigányság az általuk elkövetett sok erőszakos cselekményekből. Továbbmegyek: ha nem pont azokat a védtelen célpontokat találták volna be a tettesek, akiket véletlenszerűen a cigánytelep széléről kiválasztottak, hanem mondjuk egy uzsorást vagy egy cigány maffiózót kaptak volna el, akkor az átlagemberek közül igen sokan gratuláltak volna nekik gondolatban s mártírként néztek volna rájuk az elfogásuk után. Sokunkban felmerül az is, hogy bezzeg nem mozgósít a rendőrség és az kormányhatalom ekkora erőket a tettesek kézrekerítése érdekében, amikor „csak” egy magyar hal meg a cigányok keze által. Ez a tragikus tény is sérti az egyszerű ember igazságérzetét és ezért sem fog hajbókolva tapsolni a rendőrségnek. (Nem beszélve arról, hogy talán szinte minden magyar embertől loptak már cigányok s ismerjük a rendőrség vállvonogató flegma stílusát, amivel ilyenkor elküldenek: „Úgysem lesz meg az elkövető, felesleges feljelentést tennie.”)

Az egyik legnevesebb magyar közgazdász, Bogár László azt mondja az üggyel kapcsolatban[2], hogy „etnikai polgárháború fenyeget Magyarországon, amit „liberális szómágiájával” az SZDSZ gerjeszt” – állítja és gondolatban nyugodtan beilleszthetjük az az SZDSZ mellé MSZP-t is vagy a sok jogvédőt, fajvédőt, cigányvezért. Bogár józanul arra figyelmeztet, hogy „nem arról van szó, hogy csak el kellett kapni a gyilkosokat, és akkor béke lesz; mivel a gyilkosságsorozat csak tünete egy nagyobb problémának, nem jelent teljes megoldást a gyanúsítottak kézre kerítése.” Mondhatnánk erre, hogy ez elég triviális és kézenfekvő, de azért véssük jól az eszünkbe ezt a mondatot. Ez a gyilkosságsorozat egy apró tünet ahhoz képest az óriási problémához képest, ami ma a magyar-cigány viszonyban jelentkezik. Gyökeresen át kell alakítanunk a cigánypolitikát, ha nem akarjuk, hogy valóban polgárháborúba torkolljon a helyzet. Sajnos biztosak lehetünk benne, hogy amíg a jelenlegi politikai „elit” marad, addig a cigányok helyzetét illetően sem történik semmiféle előrelépés. Várhatunk a következő választásokig, hátha majd utána kicsit jobb lesz a közbiztonság és hátha végre a magyarok számára is „véget ér a rettegés” a cigányok lakta településeken!

[1] http://nol.hu/belfold/20090822-veget_er_a_retteges-2
[2] http://www.mno.hu/portal/658005

Kilakoltatások és banki uzsora

"Embertelen állapotoknak vagyunk a tanúi, fizikailag bántalmaznak kilakoltatásuknak ellenszegülő embereket, köztük nőket, családok kerülnek az utcára, gyermekeket választanak el szüleiktől, mert nincs hová menniük, megszaporodott azoknak a száma, akik reménytelen helyzetükben és kétségbeesésükben öngyilkosságba menekülnek" – írja Simó.

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője tudatta az MTI-vel, hogy az Otthonvédők Összefogás levelet küldött Szili Katalinnak, amelyben rendkívüli parlamenti ülés összehívását kérik a kilakoltatások miatt. A civil szervezet azt szeretné, ha kivizsgálnák a kilakoltatásokat és az azok kapcsán érintett bankok felelősségét. Idén nyáron 12-15 ezer lakást árvereztek el, mert a családok nem tudták fizetni a megnőtt törlesztőrészletet. Simó szerint törvénnyel kellene védeni a jelenlegi 720ezer devizahiteles és a 720 ezer közüzemi díjhátralékos embert az embertelen eljárások ellen.

Augusztus eleji tüntetésén a Jobbik is tüntetett a kilakoltatások és az egyoldalú szerződésmódosítások, az uzsorakölcsönnek beilló banki devizahitelek miatt. Úgy látják, hogy a magyar emberek védtelenek a multik és a bankok manipulációival szemben. A tüntetést támogatta Lakástulajdonosok Országos Érdekvédelmi Szervezete, valamint azon képviseltette magát az Otthonvédők szervezete.
Jó lenne, ha sokan rájönnének, hogy nem kéne hagyni, hogy rajtunk, kisemberek kis pénzén nyerészkedjenek a multik és a bankok. Jó lenne, ha néha tényleg elgondolkoznánk, hogy mit is takar az a sokat és sokak által emlegetett fogalom, hogy „tőkés kizsákmányolás”.

Polgárháborúra várva

Magyarország eljutott oda, hogy a cigányok ölik a magyarokat és egyes magyar csoportok pedig a cigányokat. Ma Kisléta volt soron. Mi lesz a következő állomás? Cigány öl majd magyart vagy magyar öl cigányt? Csak találgatni tudunk.

Számtalan magyar halt már meg a cigányok keze által. Tarnabod, Gadna, Olaszliszka, Veszprém, Nagybörzsöny és folytathatnánk a hosszú sort. Sőt elképzelhető, hogy Kiskunlacháza is ebbe a sorba tartozik, csak „félrenyomoztak” tehetséges rendőreink. A sok gyilkosság mellett számtalan rablás, zaklatás, tolvajlás, uzsoraszedés, nemi erőszak és más válogatott bűncselekmények száradnak a nagyobbrészt cigány származású bűnözők lelkén. Úgy tűnik, a többségi társadalomnak mára már mérhetetlenül elege lett a cigányságból és hosszan lehetne sorolni, hogy miért… Bűnözés, segélyek, megélhetési gyerekvállalás, iskola- és munkakerülés, kosz, rendetlenség, mocsok, deviáns magatartás, normaszegések sorozata, stb. A politikusok, a döntéshozó vagy -befolyásoló emberek, a jogvédő aktivisták vagy a szociális vagy foglalkoztatási szakemberek érdemben semmit nem enyhítettek a kialakult feszültségen, sem az iskoláztatási, sem a foglalkoztatási mutatókat nem sikerült megjavítani a cigányság körében és ami ennél is jobban szúrja a többség szemét: a cigánybűnözés is hihetetlen méreteket öltött az utóbbi években. És eljött az a pont, amikor agyament őrült magyarok úgy vélték, hogy majd ők rendet tesznek a cigányok közt. És így következett be a cigánygyilkosságok sorozata, például Nagycsécs, Tatárszentgyörgy, Tiszalök és legutóbb (ma hajnalban) Kisléta. Mélységesen felháborít, hogy ezek az őrültek olyanokon „bosszulják meg” a társadalmi feszültségeket, akik a legkevésbé sem tehetnek semmiről. A cigányok közül a leggyengébbeken, az ártatlanokon. Egyszer egy cigány apát ölnek meg négyéves fiával, máskor egy munkába induló becsületes embert, s legújabban egy özvegyasszonyt, akinek 13 éves lányát is életveszélyesen megsebesítik. És miért? Mert ők laknak a faluszélen, ahonnan könnyen el lehet menekülni. Akik ezt tették, a legmocskosabb, legaljasabb gyilkosok. Szívből kívánom, hogy kerüljenek rendőrkézre és lehetőleg majd egy olyan cellába kerüljenek, ahol cigánybűnözők várják őket…
De hadd tegyem hozzá azt is, hogy mennyi embert terhel a felelősség a kialakult helyzetért: ide tartozik a gátlástalanul és minden helyzetben rasszizmust kiabáló nevetséges cigányvédők sora, élükön Mohácsival vagy Kolompárral, akik a problémák valódi okának felderítése, a gennyes seb kitisztítása helyett csak sót szórtak a sebbe. A parlamenti politikusok nagy része szintén felelősségre vonható, hiszen 20 év (!) alatt képtelenek voltak egy valamirevaló, hatékony cigánystratégiát kidolgozni. A vitatható romaprogramjaikba ölt pénzeket akár az ablakon is kiszórhatták volna, hisz azzal is ugyanannyi hatást értek volna el. Ha legalább a két legégetőbb magyar szociálpolitikai kérdés, vagyis a demográfiai válság és a cigánykérdés terén konszenzus lenne a parlamentben, akkor ma nem ott lenne az ország, ahol ma van… Magyarországon eddig senki nem mondhatta ki soha, hogy nagy-nagy bajok vannak a cigánysággal, mert akkor rögtön súlyos szankciókat szenvedett. Lásd pl. Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány esetét. A szociális munkások, szociológusok, szociálpolitikusok felelőssége is hatalmas a kialakult helyzetben. Annyit foglalkoztak a cigánysággal és még mindig nincs egy bátor hang a köreikben, aki kimondaná végre az igazságot is. Még mindig nincs egy okos koncepció, egy hosszú távú stratégia a cigányok felemelésére, valós és nem csak erőltetett és művi integrálásukra. Bár ne kellene ezt írnom, de sajnos lassan e szociális szakemberek, tudósok, tanárok is hitelüket vesztik sokunk szemében.
Pedig eljött az idő és cselekedni kell. Olyasféle szociális miniszterek kellenének, mint Szepessy Zsolt és nem olyanok, mint Gönz, Lévai, Szűcs vagy a többi. Ha pedig nem lesz számottevő előrelépés cigányügyben, akkor lassan tényleg a polgárháború rémétől kell tartanunk!

Szepessy Zsolt, Monok polgármestere

Gyors ismertető egy emberről - természetesen a teljesség igénye nélkül, aki olyan lépéseket mert megtenni egy (borsodi) község független polgármestereként, ami már hosszú évek óta esedékes volt – nemhogy Monokon, de az egész országban. Óriási vitát vált ki Szepessy minden lépése és ötlete, de úgy tűnik, a végén valahogy mindig elfogadja a többség a döntéseit. Az ő hatására sikerült elérni a „segélyt közmunkáért” elv törvényi megerősítését valamint a jogos önvédelem, a magántulajdon védelme kapcsán is az ő hatására történtek meg bizonyos szükséges (de nem elégséges) törvénymódosítások.

1. A monoki modell – avagy a közmunkához és iskoláztatáshoz kötött segély
A monoki önkormányzat Szepessy polgármester vezetésével úgy döntött, hogy az önkormányzati segélyek és gyermekvédelmi támogatások kiadásának feltétele ezentúl az lesz, hogy közmunkát végezzen a munkaképes szülő és gyeremekeit járassa iskolába, óvódába. Ezt a sokakben és régóta érlelődő ötletet más önkormányzatok is alkalmazni kezdték, így például Ivád és Sárospatak. Sőt összefogtak a szerencsi kistérség 18 polgármestere a szociálpolitikai rendszer megreformálása érdekében.
Nem meglepő módon Szűcs Erika, a szociális és munkaügyi tárca vezetője kijelentette, a monoki rendelet alkotmányos jogokat sért. Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak nem tetszik a rendelet és törvényellenesnek ítélte meg. Bár elviekben eddig is együttműködési kötelezettséggel járt a rendszeres szociális segély igénybevétele.Nos ezt az együttműködést kicsit szigorúbban veszik ezentúl Monokon.
Kedvenc szociális szakembereink szerint ez a dolog nagyon gáz, mert a legszegényebb szülő is a gyerekére költi a pénzt. Hát ennek ellentmond az átlagember vidéki és falusi tapasztalata, mert ők ismerik a segélyosztás utáni kocsmázás jelenségét és azt, hogy bizony a segély jelentős része nem a gyerekekre megy el. Tudjuk, hogy a gyorsan elfolyó segély után az uzsorástól kénytelenek „kölcsönözni” a legszegényebb emberek.
Hallhatjuk az okosoktól azt is, hogy milyen csúnya dolog megmondani valakinek, hogy mire költheti a pénzét, hiszen ezzel személyes szabadságában korlátozzuk. Ha nem is teljesen adekvát a hasonlat, de eszembe jut, hogy sokunk a munkahelyi juttatások egy részét cafetéria formájában kapja meg. Ott is elő van írva, hogy azt itt vagy ott tudod levásárolni, lekajálni és engem is korlátoznak abban, hogy az általam megkeresett pénzt mire költöm el... És miután nagy problémák mutatkoznak a segély megfelelő elköltése terén, mért ne mutathatnánk irányt a szülőnek, hogy mely termékek megvásárlása szolgálja a gyerekek érdekét? Hadd ne kelljen kifejtenem, hogy mért nem az alkohol vagy a cigi az a termék, amire rászorulnak. A szabadságjogok csorbulásának jelszavát hangoztatóknak azt válaszolja Szepessy, hogy „a gyerekeknek sokkal több joguk van, mint azoknak a szülőknek, akik másra költik a segélyt, azoknak pedig, akik pedig egyébként is a családjuknak vásárolnak, semmilyen joguk nem csorbul.” Legutóbb arról is döntött a monoki önkormányzati testület, hogy a segélyhez jutás feltétele lesz az is, hogy a rászoruló „a háza előtti területet, udvarát és kertjét rendben, tisztán tartsa, valamint a házhoz tartozó kertben saját maga és családja ellátásának érdekében haszonnövényeket termesszen.” A szigorítások már szép hatást értek el: sok gyereket beirattak oviba a szülők és még arra sem került sor elvileg, hogy a segélyt vagy a gyerekvédelmi támogatást meg kellett volna vonni valakitől.
Szepessy népszavazást is szeretne a segélyezési rendszer átalakításáról. Meglátjuk, mi lesz belőle, de talán már nem is lesz szükséges, mert már szerencsétlen parlamentünk is belátta, hogy módosításokra van szükség.

2. A magántulajdon védelme – avagy a kesznyéteni bácsi esete
A kesznyéteni bácsi esete (nézzen utána, aki nincs képben) sokunkat érint érzékenyen, mert vannak falusi ismerőseink, nagyszüleink, szüleink, rokonaink, akik szintén azzal szembesülnek naponta, hogy a nehezen megtermelt javaikat egy éjjel alatt elhordják a tolvajok. Milyen jó lenne, ha szociális érzékenységünk nem csak a cigányságra terjedjen ki! Az egyedül élő, védtelen falusi öregeinkre ki fog vigyázni? A rendőrség csak legyint, ha kisebb összegű a lopás. A legtöbb vidéki ember ma úgy gondolja – nem véletlenül, hogy ha ő maga nem védi meg tulajdonát, akkor senki nem fogja. Érte nem fognak sírni a szocmunkások vagy a szociológusok és nem jön ki a rendőrség még nyomokat rögzíteni sem. Hiszek benne, hogy egy szociálisan érzékeny embernek ki kell állnia Barna bácsi mellett. És Szepessy ezt tette: saját pénzén ügyvédet fogadott a bácsinak, akit feleségestül befogadott Monokra és kiállt a Btk. szigorítása mellett.
"Már a munkában megőszült, csendes, dolgozó többség is háborog. Félek attól, ami még jönni fog. Azoknak pedig, akik arról papolnak, hogy nem szabad a lakosság kezébe fegyvert adni, azt üzenem: jöjjenek ki az őrzött minisztériumokból és lakóparkokból a valóságba." – mondja Szepessy.

3. A szociális kártya – avagy ne az uzsoráshoz és ne a kocsmároshoz jusson a segély
Szepessy legújabb javaslata a szociális kártya bevezetése. Igaz, nemrég még másban gondolkozott ő is: egy éve arról beszélt, hogy „az érintett családoknak szeszes ital és dohányáru megvásárlására föl nem használható étkezési jegyeket kellene adni, a szolgáltatói tartozásokat felhalmozó emberek helyett pedig az önkormányzat utalná át a pénzt a gáz- vagy áramszolgáltatónak és a vízműveknek”. Ez az elképzelés számomra szimpatikusabb, mert kevésbé stigmatizál, de a szociális kártya nemrég megszületett gondolata sem elvetendő.
Ez a szociális kártya olyan lenne, mint egy bankkártya és az önkormányzat erre utalná a rászorulók juttatásait. A kártyával csak meghatározott termékeket lehetne venni, például általános élelmiszert, gyógyszert, tüzelőt, tanszert, tisztító- és tisztálkodószert, de használható lenne távfűtésre, vízre, gázra, villanyra, lakbérre, lakáshitel-törlesztésre is. Így nem a játékautomatába kerülne a pénz és nem az uzsoráshoz. Csak meghatározott helyeken, a helyi kis- és középvállalkozásoknál lehetne beváltani, így a pénz is a településen maradna. (Ellenérvként persze jogosan hozható fel, hogy a kicsit jobb sorsú szülő megveszi a Tesco-ban a jelentősen olcsóbb termékeket, mert el tud oda menni és el tudja onnan hozni.) Szepessy véleménye szerint jó ötlet a kártya az uzsorások kivédésére is, akik 100%-os kamatra adnak kölcsön a nincsteleneknek, hogy ezzel ördögi körbe csalják őket.
Monokon az önkormányzati testület elfogadta a szociális kártya szeptemberi bevezetését. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Azt mondja Szepessy, hogy „a kártya bevezetésének jelentős gazdaságélénkítő és társadalmi igazságérzetet növelő hatása lenne”. El kellene gondolkodnunk ezen, vajon említette-e valaki rajta kívül a társadalmi igazságérzet fogalmát. Márpedig ez az elfeledett fogalom egy létező valami és ha sokáig és sok sebből vérzik, annak súlyos következményei lesznek.

4. Szepessy egyéb dolgai
Lehetne még érdekes momentumokat felvonultatni Szepessy tevékenységéből, így például az elsők között állt ki Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány mellett, aki kimondta, hogy a közterületi rablások elkövetői cigányok.
Azt is elfogadta legutóbb az önkormányzat, hogy ezentúl csak magyar vállalkozók magyar termékeit és szolgáltatásait fogja megvásárolni.
Nemrég a cigányságról szóló fotókiállítást szervezett a polgármesteri hivatalba. A fotóanyagról azt olvassuk, hogy Az úgynevezett Chachipe-fotóanyag utazó kiállítása a Roma integráció évtizede jegyében született meg.
A veszprémi gyilkosság kapcsán (ahol cigány bűnözők ölték meg Marion Cosmát), szintén a közbiztonság hiányosságaira és az önvédelmi intézkedések és a polgárőrség erősítésére hívta fel a figyelmet. Monokon péládul jól működő polgárőrség van, ami rendet igyekszik tartani és egyfajta szociális munkás szerepet is ellátnak. (Például egyedül élő idős embereknek segítenek.)
Az uzsorások által kifosztott emberek megsegítésére pedig a polgármester másokkal együtt létrehozta az Európai SORS-TÁRSAK Közhasznú Egyesületet és határozott fellépést sürget az uzsorásokkal szemben.
Emellett nyílt levelet intézett az ország pénzintézeteihez, hogy a nagy hiteleket felvevő, eladósodott és fizetésképtelen emberekkel szemben kíméletesen járjanak el, például ne lakoltassák ki őket, hisz a pénzintézetek is felelősek a most kialakult helyzetért.

Lehet, hogy kihagytam egypár dolgot, de ez a kis ismeretető már elegendő arra, hogy felkeltse érdeklődésünket egy ember iránt, aki felkavarta a hazai szociálpolitika posvadt állóvizét és többet tett le az asztalra, mint öt szociálpolitikus együttvéve...

1998-2002 közti családpolitika - összefoglalás

Ez a vázlat részben a wikipédia alapján készült, természetesen sok mindennel ki lehetne még egészíteni. A lakáspolitikát most ebből kihagyom, azt majd máskor..

Én magam egy ennél „szigorúbb” rendszerben gondolkodok, egy olyanban, amit egyesek a legnagyobb ferdítésekkel úgy szoktak összefoglalni egy hatalmas kérdőjel társaságában, hogy „Aki nem dolgozik, ne is egyék???”. Mégis: sokat tanulhatunk az Orbán-kormány családpolitikájából. A szociális és családügyi miniszter akkoriban Harrach Péter volt. Többet tett hozzá a családok jólétéhez, mint az összes többi szociális miniszter. Hadd ne soroljam most azt a sok nevet és hadd ne kommentáljam...

Szóval… A nevezett időszakban visszaállították a családi pótlék alanyi jogosultságát, de a tanköteles korú gyerek után iskoláztatási támogatásként kapta a család. A GYES és a GYET szintén alanyi jogon járt ettől kezdve, a ballib kormány által bevezetett jövedelemhez-kötöttség megszűnt. Ezek az intézkedések nyilván a szociáldemokrata jóléti modell univerzális elemeit jelentik, úgyhogy igen furcsa, hogy kedvenc megmondóembereink mégis szinte csak és kizárólag kritizálják ezt a kormányzati ciklust.
A kormány ismét bevezette a ballibek által megszüntetett GYED-et, 3 évre terjesztették ki. A nők által végzett munka és a gyermeknevelés megbecsülése fejeződik ki ebben a biztosítotti jogviszonyra alapuló juttatásban. Na itt már lehet, hogy néhány kedvencünk a fogát szívta, hiszen ezt az ellátást bizony nem kapta meg mindenki, hanem a korábban dolgozó nőket kedvezményezte.
A legszegényebb családok az addigi rendszeres gyermekvédelmi támogatás helyett bevezetett, megemelt összegű kiegészítő családi pótlékot kapták Ez azok gyermeknevelésének költségeibe szállt be, akik munkanélküliek lévén nem kaphattak adókedvezményt. Összege a két gyerek utáni adókedvezménynek felelt meg. De miután ez rászorultság elvű támogatás, így ismét sipítozni kezdtek sokan, hogy ehhez tk. „szegénységi bizonyítvány” kell, ami milyen megalázó, stb..
Volt beiskoláztatási támogatás is a segítségre szorulóknak és volt nagyi-GYES is , ami a nagymamák segítségének megbecsülését fejezi ki és a (sokat emlegetett, csak valahogy nem nagyon támogatott) generációk közti szolidaritást.
És most jön a slusszpoén: a családi adókedvezmény! Micsoda haragot váltott ki a ballibcsi koalíciót támogató megmondóink részéről! Az Orbán-kormány ugyanis azzal kedvezményezte a dolgozó, adófizető szülőket, hogy gyermekeik után adókedvezményben részesültek. Minden gyermek után járt és már a 3 hónapos magzat után igényelni lehetett. 2001-től egy gyerek esetén évi 400 000 forintig, két gyereknél évi 642 000 forintig, míg három és több gyermek esetében 1,35 millió forintig volt adómentes a család jövedelme. Sőt.. ha felsőoktatásban tanult a gyerek, akkor is igénybe lehetett venni. (Vö.: ma a CSP is csak maximum a középiskolai tanulmányok végéig, eddig 23, ezentúl 20. évig jár…) Ferge és köre „perverz újraelosztás”-ként bélyegezte meg ezt az redisztribúciós módszert. (Már ha tényleg redisztribúció ez …) Egyetértek azokkal, akik megvédték ezt a koncepciót: a P.Ú. (vagyis a perverz újraelosztás) mélységesen hamis és álságos fogalom, hiszen Lakner Zoltán szociológus szavaival élve ebben a kedvezményben „a családi teljesítmény elve és joga fejeződik ki” és “mindazok, akiknek lehetőségük jut arra, hogy saját erőfeszítésük és iparkodásuk, tehát munkavállalásuk mellett vállalják a gyermekek fölnevelését, és adófizetőként hozzájárulnak a közterhekhez - így például a többiek családi pótlékához -, gyermekeik száma szerint növekvő mértékű adókedvezményben részesülnek.” A szülő munkája során megszerzett jövedelem adóztatásakor figyelembe vette a rendszer, hogy x számú gyereket tart el, és azért vette figyelembe, mert tényleg a gyerek a jövő záloga, főleg ebben a kihalással fenyegetett országban. A gyerek lesz a jövő adófizetője, pláne egy olyan családban, ahol maga a szülő is adófizető! A gyerek fogja eltartani a sok magyar nyugdíjast, nem beszélve a többi eltartottról. Mert egyelőre csak reménykedni tudunk, hogy mire a ma gyerekei felnőnek, nem lesz olyan rengeteg inaktív, mint ma.. Kell ezt még magyarázni?
“A munkaerőpiacon teljesíteni képes családok tehát kétszeresen is hozzájárulnak a társadalom működési költségeihez” – olvassuk L.Z.-nél. Adót fizet, dolgozik és gyereket nevel. Egy “épeszű” társadalom megbecsüli ezeket a tagjait és nem P.Ú.-zik!

Többen betámadták a korszak családpolitikáját védő 2005-ös Lakner-cikket, de érdemi kijelentéseket az azt követő vitában csak Darvas Ágnes tett: Szerinte téved Lakner, nem kétszereződtek meg a gyerekekre fordított kiadások, bár valóban jócskán növekedtek. Nem érti, hogy a növekményből mért 90 milliárd Ft jutott adókedvezményre, közel 40 milliárd Ft a gyedre, tehát a “középosztályt célzó ellátásokra”, de csak 15 milliárd az univerzális CSP-re és további 15 milliárd Ft a segélyek növelésére és 10 milliárd az egyéb ellátásokra. “Sokatmondó, ahogyan mindennek következtében a családtámogatások szerkezete módosult” – írja. Csakhogy csupán ezekkel a számokkal semmit nem tud bizonyítani, ugyanis ha sokkal több az adófizetővel, keresővel rendelkező családok száma, mint a munkanélküli családoké, akkor természetes, hogy inkább az adókedvezmény összege nagyobb lesz, mint nem a segélyeké! Márpedig valószínűleg tényleg az adófizető szülők voltak többségben 1998 és 2002 közt …
L.Z. úgy véli, hogy a szegény családok a ballib 100 lépés program miatt évi közel 12 ezer Ft-tal kevesebb támogatáshoz juthatnak, mint az Orbán-kormány alatti rendszerben. Darvas viszont úgy számol, hogy ez a veszteség csak 250 ft lesz és hozzáteszi:“Tény, hogy ha a források nem bővülnek, akkor egy ellátórendszer átalakításának vesztesei is vannak” – hát ez elég cinikus kijelentés...
Darvas is elismeri, mint Ferge korábban, hogy a 100 lépés programja a legrosszabb helyzetű családok kiemelt támogatására NEM nyújt lehetőséget, de legalább egyszerű hozzájutni a juttatásokhoz és továbbfejlesztett formájában az elképzelés majd akár jó is LEHET és csökkentHETi a legszegényebb családok gyerekeinek szegénységi kockázatát. Ez a sok feltételes mód vajon megvalósult-e az évek során?
Lakner szerint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás valamennyi mintaadónak számító országban ismert eljárás, míg Darvas szerint sokan kimaradnak belőle. Csakhogy ezen megfelelő szociális hálóval segíteni lehet, számomra naivitásnak tűnik, hogy mindenféle univerzális juttatások tömkelegével kéne megoldani a magyar problémákat. (Egyébként is irreális és hamis dolog állandóan az univerzális ellátásokat szerető skandináv országokkal példálózni.)

U.I. A megmondóemberek előtt bevédte a koncepciót:

Lakner Zoltán és Nyitrai Imre (Szociológusok, akkori családpolitikai államtitkár-helyettesek), Németh György szociológus-közgazdász és talán mások is.. Neveket akarok hallani… szóval aki tud még ilyen „elvetemült” gondolkodókról, az szóljon!

A Gárda védelmében

Szégyen, ami a gárdistákkal és szimpatizánsaikkal történt. Akár tetszik, akár nem: ők a gyengéket, kizsákmányoltakat, meglopottakat, megalázottakat védték. Mégis: a politikai hatalomat kiszolgáló rendőrség brutálisan, embertelenül, kegyetlenül verte szét tegnap a tüntetésüket. Most éppen azon gondolkozom, hogy a szociálpolitikában és többi társadalomtudományban annyit hangoztatott szabadságjogok mért nem illetik meg a gárdistákat, jobbikosokat, a szimpatizánsaikat és azokat, akiket a Gárda védeni akart.

BÜSZKE vagyok mindazokra, akik tegnap bátorságukkal és jelenlétükkel hitet tettek minden igaz és elnyomott honfitársunk mellett.

Szociálisan érzékenynek vallom magam, mint sokan mások. Bánt az igazságtalanság is. Ezért vagyok szociális szakos hallgató. Sokat adok a szabadságjogokra is. Természetesen nem a melegfelvonuláson vonaglókra vagy a droglegalizálásért tüntetőkre gondolok most, mert az általuk képviselt értékrend még csak nem is közelít ahhoz, amire szükség lenne Magyarország szellemi, morális felemelkedéséhez, a talpraálláshoz. De én is úgy gondolom, az elnyomottak, veszélyeztettek védelmében fel kell lépni. És ma az egyik jelentős megmozdulás, amely ennek az erkölcsi parancsnak eleget tesz, az a Magyar Gárda. Nem kell részleteznem, hogy miért van rájuk szükség, ezt mindenki tudja, csak esetleg letagadja vagy pedig tudományos köntörfalazással mellébeszél a témával kapcsolatban..
A tegnap történtek esetében ismét arról van szó, hogy a magát demokratikusnak tartó hatalom, amely retorikájában szintén lépten-nyomon a szabadságot hirdeti, a diktatúrák eszközeihez félelmetesen hasonlító módszerekkel szétver, agyonver egy tüntetést és annak szervezőit. Úgy tűnik, ma a magyar emberek negatív és pozitív szabadságjogai mélyen a földbe vannak tiporva. Hiszen ma az elfogadott értelmezés nem csupán az általában törvényileg rögzített, demokratikus jogainkat sorolja az egyén szabadságának fogalma alá, hanem egy sokkal kiterjesztettebb fogalommal operálnak a társadalomtudományok képviselői. Érdemes lenne mélyen elgondolkoznia ezekről a jeles szakembereknek – bármilyen furcsa: ezúttal a Jobbik, a gárdisták és támogatóik relációjában. Néhány rövid gondolat: Isaiah Berlin nyomán ma azt mondják sokan, hogy létezik egy negatív és egy pozitív szabadság. Előbbi a „szabadság valamitől” fogalomára utal, ami azt jelenti, hogy szabad vagyok, mert nem üldöznek, mert véleményt nyilváníthatok, mert jogom van szavazni, mert gyakorolhatom a gyülekezési jogot és sorolhatnám. Isaiah Berlin szerint a pozitív szabadság más felfogást takar, azt, hogy „szabadság valamire”, lehetőségem van megtenni valamit, érvényesülni, olyan életmódot élni, amilyet szeretnék. Ezt a két fogalmat lehet úgy is értelmezni, melyek adott esetben egymás ellen feszülnek, mert egyik egyén védi a pozitív szabadságjogait és közben másnak a negatív szabadságjogaiba is beletapos. De úgy is értelmezhetjük, hogy az alapvető, polgári, politikai, szociális és mondjuk törvényben meghatározott jogaink alkotják a negatív szabadságjogokat, és ennek kiterjesztése, bővítése lesz a pozitív szabadságjogom: ha nem csak papíron érvényesül mondjuk, hogy van mondjuk gyülekezési jogom, hanem azt gyakorolhatom is. Ha lehetőségem van tüntetni egy vélemény mellett anélkül, hogy összeveréssel vagy lecsukással kellene számolnom.
Amartya Sen szintén kedvenc hivatkozási pontja a társadalomtudománnyal foglalkozóknak. Ő szintén behatóan foglalkozott a pozitív szabadságjogokkal, olyasmivel, hogy milyen lehetőségei vannak az embernek, hogy valóban korlátozás nélkül megvalósítsa azt, amit szeretne. Persze ő ezt inkább abban a vonatkozásban vizsgálta, hogy a szegénység milyen mértékben fosztja meg az embereket a pozitív értelemben vett szabadságuktól vagyis szerinte a szegénység a képességek hiányának fogalmához hasonló, ami ahhoz vezet, hogy az egyén nem képes élni a felkínált lehetőségekkel.

Én azt hiszem, célravezető úgy felfogni a szabadság negatív és pozitív megközelítését, mint két koncentrikus kört. Mindennek az alapját a negatív szabadságjogok jelentik, a korlátozásoktól való mentesség s alapvető, demokratikus törvényekben garantált jogaink. Majd ez egészül ki a pozitív szabadságjogainkkal, azzal, hogy ehhez már a lehetőségek, képességek is hozzáadódnak, melyekkel jó esetben élni tud a személy. (Ebben a gazdasági helyzetben, amibe ez a hét szűk esztendő süllyesztette az országot, persze elég nehéz arról hazudni, hogy milyen kecsegtető lehetőségek vannak előttünk..) Ha az alapok sérülnek, akkor felborul az egész. Ha azt a Gárdát és Jobbikot, ami a védtelen vidékiek mellé állt, és az irántuk való szolidaritásból (ez is milyen fontos szó pedig a szociálpolitika színterén!) szimbolikusan átvette az rendőrségi szerepkör lényegét, mert az nem képes a rendtartásra, feladata teljesítésére. Hangsúlyozom, hogy szimbolikusan vette át ezt a szerepet, mert egy pofont sem kapott még senki a Gárda rendezvényeken. A vád ellenük a fenyegető magatartás, a feszültségeket tovább szító felvonulás. Ennyi. A fenyegető magatartás vádja nevetségesnek tűnik egy olyan országban, ahol soha nem a többség jelentett fenyegetést a cigányságra nézve. Esetleg azok a bizonyos tegnapi, fenyegető lufik vagy kesztyűk… A feszültségek pedig talán tovább nőttek – ha még volt hova -, de legalább nem lehet szőnyeg alá söpörni azt a cigányság problémáját, ami húsbavágóan határozza meg a többség életét – főleg vidéken.
Bárhogy is értelmezem ezeket a szabadságfogalmakat, a Gárda főleg a vidéki egyszerű, becsületes magyar ember pozitív szabadságjogait védte: azt védte, hogy az egyszerű falusi ember, gazda el tudja fogyasztani az általa megtermelt javakat, hogy biztonságban éljen a családjával együtt, hogy a gyerekének lehetősége legyen biztonságos iskolába járni. Hogy lehetősége legyen a vidéki életmódot úgy megélni, ahogy ő szeretné. A gárdistáknak és szimpatizánsaiknak pedig negatív szabadságjogaik sérültek súlyos mértékben. Hiszen külső kényszer és korlátozás érte őket az államhatalom és a karhatalom részéről, sérült a gyülekezési joguk, a szólásszabadság joga, s mivel ez nekik nem tetszett, összevertek és elvittek közülük több, mint 200 békésen tüntető embert.
Nézzünk magunkba: kinek és minek a szabadságjogai érvényesülnek ma Magyarországon? És kié nem érvényesülhet? Olyan büszkék vagyunk a szabad demokráciánkra, hát tényleg annyira SZABAD? Bennem egyre erősödik az a vélemény, hogy ma diktatúrában élünk, ahol a másként gondolkodókat gyorsan elhallgattatják...

A szadista rendőri fellépésről a http://barikad.hu/ honlapon talál az Olvasó megrázó és döbbenetes videókat.

Nemzetvédő családpolitika – egy elméleti koncepció

(Az idősebb) Lakner Zoltán „A családpolitika rendszere” című tanulmányának összefoglalása

A korábbi blogbejegyzésekből megismert Lakner Zoltán szociológus egyik írásának öszefoglalását szeretném az olvasó elé tárni. Ez a tanulmány a szociálpolitikai írások egyik legjelentősebb fórumában, az Esély 2006/3. számában jelent meg. A szerkesztőség azt a kommentárt fűzte lábjegyzetben a tanulmányhoz, hogy az előző évben a napilapok hasábjain folytatott vita után Lakner Zoltán itt összegezheti a véleményét egy vitaindító írásban. Emellett a szerkesztők várják az olvasók hozzászólását és felhívják a kedves olvasó figyelmét a témában megjelent egyéb írásokra. Aki esetleg nem tudna a sorok között olvasni: ez lefordítva annyit tesz, hogy „mi, a magyar szociálpolitikai gondolkodás nagyjai nagyvonalúan lehetőséget adunk a másképp gondolkodók véleményének ismertetésére is, azonban még véletlenül se higgye azt az olvasó, hogy egyetértenék vele…”
Nézzük meg, miért… Ha bő lére eresztem az ismertetést, akkor elnézést, de ez az írás szerintem kötelező olvasmány minden honfitársunknak, aki felelősen gondolkodik Magyarország jövőjéről.

A szerző felvezetésként emlékeztet arra, hogy a család milyen védtelenné vált korunk liberális hegemóniájában. A „mi boldogulunk” gondolat helyét átvette az „én megyek előre”, az emberek kezdik elveszteni identitásukat ebben a fogyasztásra, karrierre és pénzre összpontosító világban és már az eddig oltalomnak, menedéknek számító család intézménye is kétségbeejtően megingott. Rohamosan terjed a demográfiailag terméketlen személy, a szingli jelensége. Mindenki betéve tudja, hogy Magyarországon a népesség lélekszáma csökken, kevés gyerek születik, a termékenységi mélyponton van, öregszik a népesség, csökken a házasságok száma és ami mégis megköttetik, annak nagy része is válásba fullad. A szerző őszintén, köntörfalazás és mellébeszélés nélkül kimondja: „A kemény adatok és folyamatok mögött azonban még keményebb ideológiai háború nyomai is fölfedezhetők. Liberális és szocialista oldalról évtizedek ót folyik a család intézménye elleni támadások sorozata. Számukra az ellenállás veszélyét jelenti a családokra építő nemzeti közösség fogalma is..” Vádként fogalmazza meg, hogy a tudományos élet hangadó körei is társadalmi törvényszerűségként állítják be e folyamatokat és tehetetlenül széttárják a karjukat. Lakner Zoltán azonban nem ezen az állásponton van: szerinte lehet és kell is valami tenni a nemzetromboló és családellenes ideológia és folyamatok ellen. Ezek után emlékeztet arra, hogy milyen lesújtó népesedési statisztikák jellemzőek Európára és Magyarországra és megállapítja, hogy sem az Európai Uniónak, sem a magyar szociálpolitikának nincsenek éppkézláb stratégiai elképzelései arról, hogy hogyan lehetne megállítani a népességfogyást. A szerző felhozza azokat a statisztikákat, amelyek szerint a magyar emberek többsége valójában több gyermeket szeretne vagy szeretett volna vállalni, mint amennyit vállal vagy vállalt, de bizonyos okok miatt ezt nem tette, tehette meg. Hiszen ma sok fiatal pár előbb anyagi biztonságot szeretne teremteni, mielőtt gyermeket vállal, vagy a leendő anya szeretne előbb tanulni, dolgozni, karriert építeni. Az anyákat a munkaerőpiac is sokszor diszkriminálja és az atipikus munkavállalási formák (pl. részmunkaidő) sem elterjedtek hazánkban. Erősebbnek bizonyulhat a gyermekvállalási kedvnél egy jól jövedelmező állás vagy akár egy külföldi út is. A szerző említi azt is, hogy ma már sajnos túl gyakori az a vélemény, hogy a gyermek „a boldogulás közgazdasági akadálya”, aki miatt várhatóan csökkenni fog a jólétünk. Az ingatag gazdasági helyzet és az ingatag családpolitikai rendszer nagyon elbizonytalaníthatja a gyermekvállaláson gondolkodó fiatalokat. Ma az jellemző, hogy amire az egyik kormány igent mond, azt a következő megszünteti. (Gondoljunk csak napjaink megszorító intézkedéseire és törvénymódosításaira, ami nagyon sok családot fog nehéz helyzetbe hozni.) A párkapcsolatok, házasságok instabilitása szintén lehúzza a családalapítási, gyermekvállalási kedvet, nem beszélve azokról a káros hatásokról, amiket a gyermekek jelent a szüleik válása. Lakner megemlíti a generációs kapcsolatok gyengülését is, ami szintén negatívan hathat a gyermekvállalási tendenciákra. És még sokáig lehetne sorolni, hogy mi az oka annak, hogy nem születik annyi magyar gyermek, mint amennyi születhetne.
Ezek után Lakner kijelenti, hogy a demográfiai katasztrófa elkerülhető, de ennek feltétele lenne, hogy a politikai döntéshozók képesek legyenek egyetérteni abban, hogy a család a nemzet számára rendkívül fontos, hogy a gyermek a társadalom közkincse, hogy a család és a gyermek támogatása közfeladat.
Lakner szerint az állami segítő beavatkozás lehetséges célkitűzései a következők:
• A gyermek hasznosságának elismerése a gyermekvállalás támogatásán keresztül.
• A gyermeknevelés költségeinek részleges átvállalása az állam, a társadalom által
• A családok jövedelmi egyenlőtlenségének, szegénységi kockázatának csökkentése.
• A családok belső stabilitásának elősegítése.
• A népszaporulat befolyásolása.
• Egy komplex, stabil, ugyanakkor a változó kihívásokra reagálni képes családpolitikai
rendszer kimunkálása és működtetése.
A szerző által kívánatosnak tartott családpolitika definíciója: „A családpolitika a családot a társadalom, a nemzeti közösség alapértékének tekintő olyan közösségi (állami) politika, amely intézmények, szolgáltatások és intézkedések rendszerén keresztül elősegíti a családok belső stabilitását, szociális biztonságát, védi függetlenségét, autonómiáját, növeli társadalmi megbecsülését, ösztönzi a gyermekvállalást, erősíti a kapcsolatot a munka világával.
Ennek a kívánatos családpolitikának négy jellemzője van: stabilitás (legyen tervezhető, kiszámítható), komplexitás (pl. a támogatások egymást kiegészítve vagy egymás folytatásaként alkossanak védelmi hálót), célzottság (megfelelően differenciált támogatások kellenek), rugalmasság (lehessen választani az egyes támogatási konstrukciók között).
A szerző végül felsorolja, hogy milyen pillérekre kellene épülnie a családpolitika rendszerének.
Eszerint a családpolitika pillérei:
1. Családtámogató rendszerek (ide értjük az anyagi jellegű támogatást)
2. Családsegítő és mentális szolgáltatások (pl. tanácsadás, mediáció, krízisprevenció)
3. Gyermekjóléti szolgáltatások (a családsegítéssel összhangban)
4. Családok önsegítő és közösségi szerveződései (a civil szerveződések támogatása)
5. A családi élet és a munkaerő-piaci jelenlét összehangolását segítő programok (egyeztethető legyen a gyermek és a munka, gyermek napközbeni ellátásának lehetőségei, részmunkaidő, nők munkaerőpiaci visszailleszkedésének segítése, stb.)
6. Szocio-medikális rendszerek (gyermekvédelem, pl. a védőnői hálózat erősítése révén)
7. Otthonteremtő programok (ld. a nemrég eltörölt szocpolt…)
8. Családbarát környezet, elfogadó és összetartó társadalom. (A gyermekbarát felfogást szeretném kiegészíteni azzal, hogy a magzati élet védelmére is óriási szükség lenne!)

Majd röviden az első pillérre tér ki a szerző és védelmébe veszi a gyermekek utáni adókedvezményt. Érdemes elolvasnunk, mit gondol erről: „A szélső liberális oldalról folyton vitatott gyermekek utáni adókedvezmény logikája pedig a következő: Mindazok, akiknek lehetőségük jut arra, hogy saját erőfeszítésük és iparkodásuk, tehát munkavállalásuk mellett vállalják a gyermekek fölnevelését, és adófizetőként hozzájárulnak a közterhekhez – így
például a többiek családi pótlékának kifizetéséhez is –, a gyermekeik száma szerint növekvő mértékű adókedvezményben részesülnek. Ez valójában nem pénzátadás, nem is adomány, nem társadalmi, szociális jövedelem, hanem a saját maguk által megszerzett forrás, amelynek megtartásában a családi teljesítmény elve és joga fejeződik ki.”
Összefoglalásában Lakner megállapítja, hogy fontos, hogy az állam ne redukálja szociál- és szegénységpolitikára a családpolitikát. „Adjon elsőbbséget egy olyan termékenységösztönző népesedéspolitikának, amely a nemzeti közösség egészének érdekeire tekintettel támaszkodik a családpolitika eszköztárára.”

Bízok benne, hogy előbb-utóbb (inkább előbb), a családdal kapcsolatos közfelfogás terén is eljön a szellemi rendszerváltás és hogy egy olyasmi család- és népesedéspolitikai rendszer épül ki Magyarországon, mint amilyet a szerző e tanulmányában felvázolt.

A tanulmány itt elérhető:
http://corleone.szochalo.hu/hireink/article/112110/3505/