Ez a vázlat részben a wikipédia alapján készült, természetesen sok mindennel ki lehetne még egészíteni. A lakáspolitikát most ebből kihagyom, azt majd máskor..
Én magam egy ennél „szigorúbb” rendszerben gondolkodok, egy olyanban, amit egyesek a legnagyobb ferdítésekkel úgy szoktak összefoglalni egy hatalmas kérdőjel társaságában, hogy „Aki nem dolgozik, ne is egyék???”. Mégis: sokat tanulhatunk az Orbán-kormány családpolitikájából. A szociális és családügyi miniszter akkoriban Harrach Péter volt. Többet tett hozzá a családok jólétéhez, mint az összes többi szociális miniszter. Hadd ne soroljam most azt a sok nevet és hadd ne kommentáljam...
Szóval… A nevezett időszakban visszaállították a családi pótlék alanyi jogosultságát, de a tanköteles korú gyerek után iskoláztatási támogatásként kapta a család. A GYES és a GYET szintén alanyi jogon járt ettől kezdve, a ballib kormány által bevezetett jövedelemhez-kötöttség megszűnt. Ezek az intézkedések nyilván a szociáldemokrata jóléti modell univerzális elemeit jelentik, úgyhogy igen furcsa, hogy kedvenc megmondóembereink mégis szinte csak és kizárólag kritizálják ezt a kormányzati ciklust.
A kormány ismét bevezette a ballibek által megszüntetett GYED-et, 3 évre terjesztették ki. A nők által végzett munka és a gyermeknevelés megbecsülése fejeződik ki ebben a biztosítotti jogviszonyra alapuló juttatásban. Na itt már lehet, hogy néhány kedvencünk a fogát szívta, hiszen ezt az ellátást bizony nem kapta meg mindenki, hanem a korábban dolgozó nőket kedvezményezte.
A legszegényebb családok az addigi rendszeres gyermekvédelmi támogatás helyett bevezetett, megemelt összegű kiegészítő családi pótlékot kapták Ez azok gyermeknevelésének költségeibe szállt be, akik munkanélküliek lévén nem kaphattak adókedvezményt. Összege a két gyerek utáni adókedvezménynek felelt meg. De miután ez rászorultság elvű támogatás, így ismét sipítozni kezdtek sokan, hogy ehhez tk. „szegénységi bizonyítvány” kell, ami milyen megalázó, stb..
Volt beiskoláztatási támogatás is a segítségre szorulóknak és volt nagyi-GYES is , ami a nagymamák segítségének megbecsülését fejezi ki és a (sokat emlegetett, csak valahogy nem nagyon támogatott) generációk közti szolidaritást.
És most jön a slusszpoén: a családi adókedvezmény! Micsoda haragot váltott ki a ballibcsi koalíciót támogató megmondóink részéről! Az Orbán-kormány ugyanis azzal kedvezményezte a dolgozó, adófizető szülőket, hogy gyermekeik után adókedvezményben részesültek. Minden gyermek után járt és már a 3 hónapos magzat után igényelni lehetett. 2001-től egy gyerek esetén évi 400 000 forintig, két gyereknél évi 642 000 forintig, míg három és több gyermek esetében 1,35 millió forintig volt adómentes a család jövedelme. Sőt.. ha felsőoktatásban tanult a gyerek, akkor is igénybe lehetett venni. (Vö.: ma a CSP is csak maximum a középiskolai tanulmányok végéig, eddig 23, ezentúl 20. évig jár…) Ferge és köre „perverz újraelosztás”-ként bélyegezte meg ezt az redisztribúciós módszert. (Már ha tényleg redisztribúció ez …) Egyetértek azokkal, akik megvédték ezt a koncepciót: a P.Ú. (vagyis a perverz újraelosztás) mélységesen hamis és álságos fogalom, hiszen Lakner Zoltán szociológus szavaival élve ebben a kedvezményben „a családi teljesítmény elve és joga fejeződik ki” és “mindazok, akiknek lehetőségük jut arra, hogy saját erőfeszítésük és iparkodásuk, tehát munkavállalásuk mellett vállalják a gyermekek fölnevelését, és adófizetőként hozzájárulnak a közterhekhez - így például a többiek családi pótlékához -, gyermekeik száma szerint növekvő mértékű adókedvezményben részesülnek.” A szülő munkája során megszerzett jövedelem adóztatásakor figyelembe vette a rendszer, hogy x számú gyereket tart el, és azért vette figyelembe, mert tényleg a gyerek a jövő záloga, főleg ebben a kihalással fenyegetett országban. A gyerek lesz a jövő adófizetője, pláne egy olyan családban, ahol maga a szülő is adófizető! A gyerek fogja eltartani a sok magyar nyugdíjast, nem beszélve a többi eltartottról. Mert egyelőre csak reménykedni tudunk, hogy mire a ma gyerekei felnőnek, nem lesz olyan rengeteg inaktív, mint ma.. Kell ezt még magyarázni?
“A munkaerőpiacon teljesíteni képes családok tehát kétszeresen is hozzájárulnak a társadalom működési költségeihez” – olvassuk L.Z.-nél. Adót fizet, dolgozik és gyereket nevel. Egy “épeszű” társadalom megbecsüli ezeket a tagjait és nem P.Ú.-zik!
Többen betámadták a korszak családpolitikáját védő 2005-ös Lakner-cikket, de érdemi kijelentéseket az azt követő vitában csak Darvas Ágnes tett: Szerinte téved Lakner, nem kétszereződtek meg a gyerekekre fordított kiadások, bár valóban jócskán növekedtek. Nem érti, hogy a növekményből mért 90 milliárd Ft jutott adókedvezményre, közel 40 milliárd Ft a gyedre, tehát a “középosztályt célzó ellátásokra”, de csak 15 milliárd az univerzális CSP-re és további 15 milliárd Ft a segélyek növelésére és 10 milliárd az egyéb ellátásokra. “Sokatmondó, ahogyan mindennek következtében a családtámogatások szerkezete módosult” – írja. Csakhogy csupán ezekkel a számokkal semmit nem tud bizonyítani, ugyanis ha sokkal több az adófizetővel, keresővel rendelkező családok száma, mint a munkanélküli családoké, akkor természetes, hogy inkább az adókedvezmény összege nagyobb lesz, mint nem a segélyeké! Márpedig valószínűleg tényleg az adófizető szülők voltak többségben 1998 és 2002 közt …
L.Z. úgy véli, hogy a szegény családok a ballib 100 lépés program miatt évi közel 12 ezer Ft-tal kevesebb támogatáshoz juthatnak, mint az Orbán-kormány alatti rendszerben. Darvas viszont úgy számol, hogy ez a veszteség csak 250 ft lesz és hozzáteszi:“Tény, hogy ha a források nem bővülnek, akkor egy ellátórendszer átalakításának vesztesei is vannak” – hát ez elég cinikus kijelentés...
Darvas is elismeri, mint Ferge korábban, hogy a 100 lépés programja a legrosszabb helyzetű családok kiemelt támogatására NEM nyújt lehetőséget, de legalább egyszerű hozzájutni a juttatásokhoz és továbbfejlesztett formájában az elképzelés majd akár jó is LEHET és csökkentHETi a legszegényebb családok gyerekeinek szegénységi kockázatát. Ez a sok feltételes mód vajon megvalósult-e az évek során?
Lakner szerint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás valamennyi mintaadónak számító országban ismert eljárás, míg Darvas szerint sokan kimaradnak belőle. Csakhogy ezen megfelelő szociális hálóval segíteni lehet, számomra naivitásnak tűnik, hogy mindenféle univerzális juttatások tömkelegével kéne megoldani a magyar problémákat. (Egyébként is irreális és hamis dolog állandóan az univerzális ellátásokat szerető skandináv országokkal példálózni.)
Szóval… A nevezett időszakban visszaállították a családi pótlék alanyi jogosultságát, de a tanköteles korú gyerek után iskoláztatási támogatásként kapta a család. A GYES és a GYET szintén alanyi jogon járt ettől kezdve, a ballib kormány által bevezetett jövedelemhez-kötöttség megszűnt. Ezek az intézkedések nyilván a szociáldemokrata jóléti modell univerzális elemeit jelentik, úgyhogy igen furcsa, hogy kedvenc megmondóembereink mégis szinte csak és kizárólag kritizálják ezt a kormányzati ciklust.
A kormány ismét bevezette a ballibek által megszüntetett GYED-et, 3 évre terjesztették ki. A nők által végzett munka és a gyermeknevelés megbecsülése fejeződik ki ebben a biztosítotti jogviszonyra alapuló juttatásban. Na itt már lehet, hogy néhány kedvencünk a fogát szívta, hiszen ezt az ellátást bizony nem kapta meg mindenki, hanem a korábban dolgozó nőket kedvezményezte.
A legszegényebb családok az addigi rendszeres gyermekvédelmi támogatás helyett bevezetett, megemelt összegű kiegészítő családi pótlékot kapták Ez azok gyermeknevelésének költségeibe szállt be, akik munkanélküliek lévén nem kaphattak adókedvezményt. Összege a két gyerek utáni adókedvezménynek felelt meg. De miután ez rászorultság elvű támogatás, így ismét sipítozni kezdtek sokan, hogy ehhez tk. „szegénységi bizonyítvány” kell, ami milyen megalázó, stb..
Volt beiskoláztatási támogatás is a segítségre szorulóknak és volt nagyi-GYES is , ami a nagymamák segítségének megbecsülését fejezi ki és a (sokat emlegetett, csak valahogy nem nagyon támogatott) generációk közti szolidaritást.
És most jön a slusszpoén: a családi adókedvezmény! Micsoda haragot váltott ki a ballibcsi koalíciót támogató megmondóink részéről! Az Orbán-kormány ugyanis azzal kedvezményezte a dolgozó, adófizető szülőket, hogy gyermekeik után adókedvezményben részesültek. Minden gyermek után járt és már a 3 hónapos magzat után igényelni lehetett. 2001-től egy gyerek esetén évi 400 000 forintig, két gyereknél évi 642 000 forintig, míg három és több gyermek esetében 1,35 millió forintig volt adómentes a család jövedelme. Sőt.. ha felsőoktatásban tanult a gyerek, akkor is igénybe lehetett venni. (Vö.: ma a CSP is csak maximum a középiskolai tanulmányok végéig, eddig 23, ezentúl 20. évig jár…) Ferge és köre „perverz újraelosztás”-ként bélyegezte meg ezt az redisztribúciós módszert. (Már ha tényleg redisztribúció ez …) Egyetértek azokkal, akik megvédték ezt a koncepciót: a P.Ú. (vagyis a perverz újraelosztás) mélységesen hamis és álságos fogalom, hiszen Lakner Zoltán szociológus szavaival élve ebben a kedvezményben „a családi teljesítmény elve és joga fejeződik ki” és “mindazok, akiknek lehetőségük jut arra, hogy saját erőfeszítésük és iparkodásuk, tehát munkavállalásuk mellett vállalják a gyermekek fölnevelését, és adófizetőként hozzájárulnak a közterhekhez - így például a többiek családi pótlékához -, gyermekeik száma szerint növekvő mértékű adókedvezményben részesülnek.” A szülő munkája során megszerzett jövedelem adóztatásakor figyelembe vette a rendszer, hogy x számú gyereket tart el, és azért vette figyelembe, mert tényleg a gyerek a jövő záloga, főleg ebben a kihalással fenyegetett országban. A gyerek lesz a jövő adófizetője, pláne egy olyan családban, ahol maga a szülő is adófizető! A gyerek fogja eltartani a sok magyar nyugdíjast, nem beszélve a többi eltartottról. Mert egyelőre csak reménykedni tudunk, hogy mire a ma gyerekei felnőnek, nem lesz olyan rengeteg inaktív, mint ma.. Kell ezt még magyarázni?
“A munkaerőpiacon teljesíteni képes családok tehát kétszeresen is hozzájárulnak a társadalom működési költségeihez” – olvassuk L.Z.-nél. Adót fizet, dolgozik és gyereket nevel. Egy “épeszű” társadalom megbecsüli ezeket a tagjait és nem P.Ú.-zik!
Többen betámadták a korszak családpolitikáját védő 2005-ös Lakner-cikket, de érdemi kijelentéseket az azt követő vitában csak Darvas Ágnes tett: Szerinte téved Lakner, nem kétszereződtek meg a gyerekekre fordított kiadások, bár valóban jócskán növekedtek. Nem érti, hogy a növekményből mért 90 milliárd Ft jutott adókedvezményre, közel 40 milliárd Ft a gyedre, tehát a “középosztályt célzó ellátásokra”, de csak 15 milliárd az univerzális CSP-re és további 15 milliárd Ft a segélyek növelésére és 10 milliárd az egyéb ellátásokra. “Sokatmondó, ahogyan mindennek következtében a családtámogatások szerkezete módosult” – írja. Csakhogy csupán ezekkel a számokkal semmit nem tud bizonyítani, ugyanis ha sokkal több az adófizetővel, keresővel rendelkező családok száma, mint a munkanélküli családoké, akkor természetes, hogy inkább az adókedvezmény összege nagyobb lesz, mint nem a segélyeké! Márpedig valószínűleg tényleg az adófizető szülők voltak többségben 1998 és 2002 közt …
L.Z. úgy véli, hogy a szegény családok a ballib 100 lépés program miatt évi közel 12 ezer Ft-tal kevesebb támogatáshoz juthatnak, mint az Orbán-kormány alatti rendszerben. Darvas viszont úgy számol, hogy ez a veszteség csak 250 ft lesz és hozzáteszi:“Tény, hogy ha a források nem bővülnek, akkor egy ellátórendszer átalakításának vesztesei is vannak” – hát ez elég cinikus kijelentés...
Darvas is elismeri, mint Ferge korábban, hogy a 100 lépés programja a legrosszabb helyzetű családok kiemelt támogatására NEM nyújt lehetőséget, de legalább egyszerű hozzájutni a juttatásokhoz és továbbfejlesztett formájában az elképzelés majd akár jó is LEHET és csökkentHETi a legszegényebb családok gyerekeinek szegénységi kockázatát. Ez a sok feltételes mód vajon megvalósult-e az évek során?
Lakner szerint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás valamennyi mintaadónak számító országban ismert eljárás, míg Darvas szerint sokan kimaradnak belőle. Csakhogy ezen megfelelő szociális hálóval segíteni lehet, számomra naivitásnak tűnik, hogy mindenféle univerzális juttatások tömkelegével kéne megoldani a magyar problémákat. (Egyébként is irreális és hamis dolog állandóan az univerzális ellátásokat szerető skandináv országokkal példálózni.)
U.I. A megmondóemberek előtt bevédte a koncepciót:
Lakner Zoltán és Nyitrai Imre (Szociológusok, akkori családpolitikai államtitkár-helyettesek), Németh György szociológus-közgazdász és talán mások is.. Neveket akarok hallani… szóval aki tud még ilyen „elvetemült” gondolkodókról, az szóljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése