2009. augusztus 24., hétfő

Véget ér a rettegés?

Véget ér a rettegés – ezzel a címmel írta a Népszabadság online változata a sok közül az egyik cikkét[1] a cigánygyilkosságok gyanúsítottjainak elfogásáról.
Mint egyik korábbi bejegyzésemben írtam, ez a gyilkosságsorozat, amelynek során gyereket, dolgozó apát, özvegyasszonyt tettek el láb alól a tettesek, természetesen mélyen elítélendő és felháborító és emellett csak tovább gerjesztette a lassan polgárháborúvá fajuló magyar-cigány viszonyt.
Bencze József, Kolompár Orbán, Sólyom László, a pártok képviselői, így például Teleki László, Lendvai Ildikó felállva tapsol a rendőrség sikerének, de mi ne felejtsük el: az átlagember egyetlen kézlegyintéssel elintézi az egész történetet!! Sokan feltehetően úgy reagáltak a sorozatra, hogy legalább valamit „visszakapott” a cigányság az általuk elkövetett sok erőszakos cselekményekből. Továbbmegyek: ha nem pont azokat a védtelen célpontokat találták volna be a tettesek, akiket véletlenszerűen a cigánytelep széléről kiválasztottak, hanem mondjuk egy uzsorást vagy egy cigány maffiózót kaptak volna el, akkor az átlagemberek közül igen sokan gratuláltak volna nekik gondolatban s mártírként néztek volna rájuk az elfogásuk után. Sokunkban felmerül az is, hogy bezzeg nem mozgósít a rendőrség és az kormányhatalom ekkora erőket a tettesek kézrekerítése érdekében, amikor „csak” egy magyar hal meg a cigányok keze által. Ez a tragikus tény is sérti az egyszerű ember igazságérzetét és ezért sem fog hajbókolva tapsolni a rendőrségnek. (Nem beszélve arról, hogy talán szinte minden magyar embertől loptak már cigányok s ismerjük a rendőrség vállvonogató flegma stílusát, amivel ilyenkor elküldenek: „Úgysem lesz meg az elkövető, felesleges feljelentést tennie.”)
Az egyik legnevesebb magyar közgazdász, Bogár László azt mondja az üggyel kapcsolatban[2], hogy „etnikai polgárháború fenyeget Magyarországon, amit „liberális szómágiájával” az SZDSZ gerjeszt” – állítja és gondolatban nyugodtan beilleszthetjük az az SZDSZ mellé MSZP-t is vagy a sok jogvédőt, fajvédőt, cigányvezért. Bogár józanul arra figyelmeztet, hogy „nem arról van szó, hogy csak el kellett kapni a gyilkosokat, és akkor béke lesz; mivel a gyilkosságsorozat csak tünete egy nagyobb problémának, nem jelent teljes megoldást a gyanúsítottak kézre kerítése.” Mondhatnánk erre, hogy ez elég triviális és kézenfekvő, de azért véssük jól az eszünkbe ezt a mondatot. Ez a gyilkosságsorozat egy apró tünet ahhoz képest az óriási problémához képest, ami ma a magyar-cigány viszonyban jelentkezik. Gyökeresen át kell alakítanunk a cigánypolitikát, ha nem akarjuk, hogy valóban polgárháborúba torkolljon a helyzet. Sajnos biztosak lehetünk benne, hogy amíg a jelenlegi politikai „elit” marad, addig a cigányok helyzetét illetően sem történik semmiféle előrelépés. Várhatunk a következő választásokig, hátha majd utána kicsit jobb lesz a közbiztonság és hátha végre a magyarok számára is „véget ér a rettegés” a cigányok lakta településeken!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése