Szégyen, ami a gárdistákkal és szimpatizánsaikkal történt. Akár tetszik, akár nem: ők a gyengéket, kizsákmányoltakat, meglopottakat, megalázottakat védték. Mégis: a politikai hatalomat kiszolgáló rendőrség brutálisan, embertelenül, kegyetlenül verte szét tegnap a tüntetésüket. Most éppen azon gondolkozom, hogy a szociálpolitikában és többi társadalomtudományban annyit hangoztatott szabadságjogok mért nem illetik meg a gárdistákat, jobbikosokat, a szimpatizánsaikat és azokat, akiket a Gárda védeni akart.
BÜSZKE vagyok mindazokra, akik tegnap bátorságukkal és jelenlétükkel hitet tettek minden igaz és elnyomott honfitársunk mellett.
Szociálisan érzékenynek vallom magam, mint sokan mások. Bánt az igazságtalanság is. Ezért vagyok szociális szakos hallgató. Sokat adok a szabadságjogokra is. Természetesen nem a melegfelvonuláson vonaglókra vagy a droglegalizálásért tüntetőkre gondolok most, mert az általuk képviselt értékrend még csak nem is közelít ahhoz, amire szükség lenne Magyarország szellemi, morális felemelkedéséhez, a talpraálláshoz. De én is úgy gondolom, az elnyomottak, veszélyeztettek védelmében fel kell lépni. És ma az egyik jelentős megmozdulás, amely ennek az erkölcsi parancsnak eleget tesz, az a Magyar Gárda. Nem kell részleteznem, hogy miért van rájuk szükség, ezt mindenki tudja, csak esetleg letagadja vagy pedig tudományos köntörfalazással mellébeszél a témával kapcsolatban..
A tegnap történtek esetében ismét arról van szó, hogy a magát demokratikusnak tartó hatalom, amely retorikájában szintén lépten-nyomon a szabadságot hirdeti, a diktatúrák eszközeihez félelmetesen hasonlító módszerekkel szétver, agyonver egy tüntetést és annak szervezőit. Úgy tűnik, ma a magyar emberek negatív és pozitív szabadságjogai mélyen a földbe vannak tiporva. Hiszen ma az elfogadott értelmezés nem csupán az általában törvényileg rögzített, demokratikus jogainkat sorolja az egyén szabadságának fogalma alá, hanem egy sokkal kiterjesztettebb fogalommal operálnak a társadalomtudományok képviselői. Érdemes lenne mélyen elgondolkoznia ezekről a jeles szakembereknek – bármilyen furcsa: ezúttal a Jobbik, a gárdisták és támogatóik relációjában. Néhány rövid gondolat: Isaiah Berlin nyomán ma azt mondják sokan, hogy létezik egy negatív és egy pozitív szabadság. Előbbi a „szabadság valamitől” fogalomára utal, ami azt jelenti, hogy szabad vagyok, mert nem üldöznek, mert véleményt nyilváníthatok, mert jogom van szavazni, mert gyakorolhatom a gyülekezési jogot és sorolhatnám. Isaiah Berlin szerint a pozitív szabadság más felfogást takar, azt, hogy „szabadság valamire”, lehetőségem van megtenni valamit, érvényesülni, olyan életmódot élni, amilyet szeretnék. Ezt a két fogalmat lehet úgy is értelmezni, melyek adott esetben egymás ellen feszülnek, mert egyik egyén védi a pozitív szabadságjogait és közben másnak a negatív szabadságjogaiba is beletapos. De úgy is értelmezhetjük, hogy az alapvető, polgári, politikai, szociális és mondjuk törvényben meghatározott jogaink alkotják a negatív szabadságjogokat, és ennek kiterjesztése, bővítése lesz a pozitív szabadságjogom: ha nem csak papíron érvényesül mondjuk, hogy van mondjuk gyülekezési jogom, hanem azt gyakorolhatom is. Ha lehetőségem van tüntetni egy vélemény mellett anélkül, hogy összeveréssel vagy lecsukással kellene számolnom.
Amartya Sen szintén kedvenc hivatkozási pontja a társadalomtudománnyal foglalkozóknak. Ő szintén behatóan foglalkozott a pozitív szabadságjogokkal, olyasmivel, hogy milyen lehetőségei vannak az embernek, hogy valóban korlátozás nélkül megvalósítsa azt, amit szeretne. Persze ő ezt inkább abban a vonatkozásban vizsgálta, hogy a szegénység milyen mértékben fosztja meg az embereket a pozitív értelemben vett szabadságuktól vagyis szerinte a szegénység a képességek hiányának fogalmához hasonló, ami ahhoz vezet, hogy az egyén nem képes élni a felkínált lehetőségekkel.
A tegnap történtek esetében ismét arról van szó, hogy a magát demokratikusnak tartó hatalom, amely retorikájában szintén lépten-nyomon a szabadságot hirdeti, a diktatúrák eszközeihez félelmetesen hasonlító módszerekkel szétver, agyonver egy tüntetést és annak szervezőit. Úgy tűnik, ma a magyar emberek negatív és pozitív szabadságjogai mélyen a földbe vannak tiporva. Hiszen ma az elfogadott értelmezés nem csupán az általában törvényileg rögzített, demokratikus jogainkat sorolja az egyén szabadságának fogalma alá, hanem egy sokkal kiterjesztettebb fogalommal operálnak a társadalomtudományok képviselői. Érdemes lenne mélyen elgondolkoznia ezekről a jeles szakembereknek – bármilyen furcsa: ezúttal a Jobbik, a gárdisták és támogatóik relációjában. Néhány rövid gondolat: Isaiah Berlin nyomán ma azt mondják sokan, hogy létezik egy negatív és egy pozitív szabadság. Előbbi a „szabadság valamitől” fogalomára utal, ami azt jelenti, hogy szabad vagyok, mert nem üldöznek, mert véleményt nyilváníthatok, mert jogom van szavazni, mert gyakorolhatom a gyülekezési jogot és sorolhatnám. Isaiah Berlin szerint a pozitív szabadság más felfogást takar, azt, hogy „szabadság valamire”, lehetőségem van megtenni valamit, érvényesülni, olyan életmódot élni, amilyet szeretnék. Ezt a két fogalmat lehet úgy is értelmezni, melyek adott esetben egymás ellen feszülnek, mert egyik egyén védi a pozitív szabadságjogait és közben másnak a negatív szabadságjogaiba is beletapos. De úgy is értelmezhetjük, hogy az alapvető, polgári, politikai, szociális és mondjuk törvényben meghatározott jogaink alkotják a negatív szabadságjogokat, és ennek kiterjesztése, bővítése lesz a pozitív szabadságjogom: ha nem csak papíron érvényesül mondjuk, hogy van mondjuk gyülekezési jogom, hanem azt gyakorolhatom is. Ha lehetőségem van tüntetni egy vélemény mellett anélkül, hogy összeveréssel vagy lecsukással kellene számolnom.
Amartya Sen szintén kedvenc hivatkozási pontja a társadalomtudománnyal foglalkozóknak. Ő szintén behatóan foglalkozott a pozitív szabadságjogokkal, olyasmivel, hogy milyen lehetőségei vannak az embernek, hogy valóban korlátozás nélkül megvalósítsa azt, amit szeretne. Persze ő ezt inkább abban a vonatkozásban vizsgálta, hogy a szegénység milyen mértékben fosztja meg az embereket a pozitív értelemben vett szabadságuktól vagyis szerinte a szegénység a képességek hiányának fogalmához hasonló, ami ahhoz vezet, hogy az egyén nem képes élni a felkínált lehetőségekkel.
Én azt hiszem, célravezető úgy felfogni a szabadság negatív és pozitív megközelítését, mint két koncentrikus kört. Mindennek az alapját a negatív szabadságjogok jelentik, a korlátozásoktól való mentesség s alapvető, demokratikus törvényekben garantált jogaink. Majd ez egészül ki a pozitív szabadságjogainkkal, azzal, hogy ehhez már a lehetőségek, képességek is hozzáadódnak, melyekkel jó esetben élni tud a személy. (Ebben a gazdasági helyzetben, amibe ez a hét szűk esztendő süllyesztette az országot, persze elég nehéz arról hazudni, hogy milyen kecsegtető lehetőségek vannak előttünk..) Ha az alapok sérülnek, akkor felborul az egész. Ha azt a Gárdát és Jobbikot, ami a védtelen vidékiek mellé állt, és az irántuk való szolidaritásból (ez is milyen fontos szó pedig a szociálpolitika színterén!) szimbolikusan átvette az rendőrségi szerepkör lényegét, mert az nem képes a rendtartásra, feladata teljesítésére. Hangsúlyozom, hogy szimbolikusan vette át ezt a szerepet, mert egy pofont sem kapott még senki a Gárda rendezvényeken. A vád ellenük a fenyegető magatartás, a feszültségeket tovább szító felvonulás. Ennyi. A fenyegető magatartás vádja nevetségesnek tűnik egy olyan országban, ahol soha nem a többség jelentett fenyegetést a cigányságra nézve. Esetleg azok a bizonyos tegnapi, fenyegető lufik vagy kesztyűk… A feszültségek pedig talán tovább nőttek – ha még volt hova -, de legalább nem lehet szőnyeg alá söpörni azt a cigányság problémáját, ami húsbavágóan határozza meg a többség életét – főleg vidéken.
Bárhogy is értelmezem ezeket a szabadságfogalmakat, a Gárda főleg a vidéki egyszerű, becsületes magyar ember pozitív szabadságjogait védte: azt védte, hogy az egyszerű falusi ember, gazda el tudja fogyasztani az általa megtermelt javakat, hogy biztonságban éljen a családjával együtt, hogy a gyerekének lehetősége legyen biztonságos iskolába járni. Hogy lehetősége legyen a vidéki életmódot úgy megélni, ahogy ő szeretné. A gárdistáknak és szimpatizánsaiknak pedig negatív szabadságjogaik sérültek súlyos mértékben. Hiszen külső kényszer és korlátozás érte őket az államhatalom és a karhatalom részéről, sérült a gyülekezési joguk, a szólásszabadság joga, s mivel ez nekik nem tetszett, összevertek és elvittek közülük több, mint 200 békésen tüntető embert.
Nézzünk magunkba: kinek és minek a szabadságjogai érvényesülnek ma Magyarországon? És kié nem érvényesülhet? Olyan büszkék vagyunk a szabad demokráciánkra, hát tényleg annyira SZABAD? Bennem egyre erősödik az a vélemény, hogy ma diktatúrában élünk, ahol a másként gondolkodókat gyorsan elhallgattatják...
Bárhogy is értelmezem ezeket a szabadságfogalmakat, a Gárda főleg a vidéki egyszerű, becsületes magyar ember pozitív szabadságjogait védte: azt védte, hogy az egyszerű falusi ember, gazda el tudja fogyasztani az általa megtermelt javakat, hogy biztonságban éljen a családjával együtt, hogy a gyerekének lehetősége legyen biztonságos iskolába járni. Hogy lehetősége legyen a vidéki életmódot úgy megélni, ahogy ő szeretné. A gárdistáknak és szimpatizánsaiknak pedig negatív szabadságjogaik sérültek súlyos mértékben. Hiszen külső kényszer és korlátozás érte őket az államhatalom és a karhatalom részéről, sérült a gyülekezési joguk, a szólásszabadság joga, s mivel ez nekik nem tetszett, összevertek és elvittek közülük több, mint 200 békésen tüntető embert.
Nézzünk magunkba: kinek és minek a szabadságjogai érvényesülnek ma Magyarországon? És kié nem érvényesülhet? Olyan büszkék vagyunk a szabad demokráciánkra, hát tényleg annyira SZABAD? Bennem egyre erősödik az a vélemény, hogy ma diktatúrában élünk, ahol a másként gondolkodókat gyorsan elhallgattatják...
A szadista rendőri fellépésről a http://barikad.hu/ honlapon talál az Olvasó megrázó és döbbenetes videókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése