Egy tavalyi cikk, amit ma is érdemes elolvasni. A helyzet nem változott, a cigányvezetők sem, de talán előbb-utóbb ők is eltisztulnak a közéletből és olyanok jönnek majd, mint amilyen az alábbi interjú alanya: Lakatos Attila, a borsodi cigányvajda.
Őszinte beszéd
(Demokrata, Szerző: Lass Gábor 2009.04.06)
Ha őszintén beszélünk, abból nem lesz baj, de ha nem értjük egymás szavát, abból polgárháború is lehet – állítja Lakatos Attila, Borsod megyei cigányvajda, aki szerint a cigányság helyzetéért elsősorban az országos cigányvezetők a felelősek.
– Tavaly májusban választották meg Borsod megye vajdájává. Mit kell tudni a vajdákról?
– Az első vajdát, László vajdát, még Zsigmond király választotta. A vajdák mindig az oláh cigányok közül kerültek ki. Ha egy faluban probléma volt, a vajda odament és rendet tett. Apám is vajda volt, akkor cigánybírónak hívták. Ha egy cigány valamit elkövetett, mondjuk ellopott egy tyúkot, összegyűlt a tanácselnök, a rendőr, a sértett és szóltak apámnak. Nem zárták börtönbe a cigányt, hanem ledolgozta a lopott holmi értékét. Ha a családok összevesztek, nem kellett a rendőrség, mert a vajda kibékítette őket. Mikor Kállai Csaba, az országos vajda felkért, hogy legyek Borsod megye vajdája, két hónapig gondolkodtam, nem akartam elvállalni. Végül csak rávettek. A templomi eskütételemen ezerkétszáz vendég volt. Meghívtam például Pelczné Gál Ildikót, Ódor Ferencet, Káli Sándor polgármester urat és rendőrkapitányokat is.
– Milyen most a viszonya az országos vajdával, aki megfeddte önt, amiért kiállt a miskolci rendőrkapitány mellett?
– Engem nem lehet megfeddni. Kállai felhívott, hogy sok vezetőnek nem tetszik, amit mondtam a cigánybűnözésről és kérjek bocsánatot. Mondtam, hogy nem kérek bocsánatot, és vállalom a felelősséget a szavaimért. Én tudom, mi történik itt. Én járok olyan fórumokra, ahol két-háromszáz ember panaszkodik a cigányokra.
– Cigányok is panaszkodnak vagy csak magyarok?
– A sértettek nem cigányok. Cigányok csak akkor panaszkodnak, amikor a cigányvezetők osztják a krumplit, és száz mázsából csak húszat osztanak szét. A köztársasági elnök is megmondta, hogy az országos cigány vezetők nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A cigányvezetőink miért nem látogatják a cigánytelepeket? Menjenek ki Alsózsolcára, béreljenek egy termet, és zárt ajtók mögött, ne tévékamerák előtt, beszélgessenek a cigányokkal! Mi a problémátok? Mit főztetek? Járnak-e a gyerekek iskolába, óvodába? Ha jön a választás, akkor rögtön ölelnek, csókolnak minket. Szavazzatok rám, megcsináltatom az utat, felemeltetem a segélyt, dolgoznotok sem kell. Megígérnek mindent. Rögtön testvérek leszünk. Nekem nem kell az ilyen testvér. Négyévente vagyunk csak testvérek? Egyszer egy fórumon azt mondtam, ha ti bíráltok, menjünk ki együtt Zsolcára vagy Lyukóra, a cigánytelepre. Engem ölelgetni fognak, az biztos.
– Horváth Aladárt is ölelgették a miskolci Avas lakótelepen. Mit szól ahhoz, hogy Horváth tényfeltáró bizottsága megállapította, a miskolci Avas lakótelepen minden rendben van?
– Aki ölelgette, az az édestestvére volt, aki ott lakik. A húgán kívül senki más nem ölelte meg. És az újságokban megjelenik a hír, hogy ölelgetik az Aladárt. Az Avas-délen nincs olyan nap, hogy 30-35 autót fel ne törnének. Ez lenne a béke szigete? Rengeteg rokonom, barátom él az Avason, tudom, mi zajlik ott. Sehol az országban nem történt meg az, hogy egy rendőr mellett ennyien tüntettek volna. Én szólaltam meg először, utána rögtön az ügy mellé állt a polgármester és mindenki, mert akkor már lehetett beszélni. Ha ők szólaltak volna meg előbb, akkor azt mondták volna rájuk, hogy rasszisták. Én cigány vagyok, és úgy érzem, Pásztor Albert nem tett rasszista kijelentést. Nem erről kéne beszélni, hogy rasszista vagy nem, hanem arról, amit mondott. Két hónap alatt kétszáz bűncselekményből kétszázat cigányok követtek el. Miért nem azon gondolkodnak el a vezetőink, hogy ez miért van? Helyette azon lovagoltak, ki rasszista, ki nem.– Azért lovagoljunk még egy kicsit ezen. Ön szerint rasszista az, aki kimondja az elkövetők, gyanúsítottak származását?
– Ez butaság. Az unokám elmesélte, hogy van egy nem cigány lány az óvodában, aki szerelmes belé, de a lány azt mondta, hogy nem szeretheti őt, mert nem cigány. Még egy négyéves gyerek is tudja, hogy ki a cigány, pedig az én unokám nem fekete. Amikor a rendőrök megállítanak egy cigányt, akkor a cigány védekezésül megkérdezi, hogy azért állította-e meg, mert cigány. Mi így védjük magunkat. A rendőrségen kimondjuk, hogy cigányok vagyunk, mert azzal védekezünk, és azt kérdezzük: azért csinálja ezt velem biztos úr, mert cigány vagyok? E mögé bújunk. Nem ez a legnagyobb probléma, hogy kimondjuk vagy ne mondjuk. Hadd mondják ránk, hogy cigány! Erre büszkének kéne lennünk. Amikor mi a magyarokra azt mondjuk, hogy paraszt, akkor rasszisták vagyunk? Húsz éve seperjük a szőnyeg alá a szemetet, most pedig felébredtünk Csipkerózsika-álmunkból. Nem az a legnagyobb probléma, hogy ki a rasszista. A rendszerváltás előtt a cigányok még családként éltek. 1971-ben a cigány férfiak nyolcvanöt százaléka dolgozott, 1996-ban már csak huszonhét százalék, most már tíz százalék sem dolgozik. Ha normálisan tudnánk élni, lenne munkánk, taníttatnánk a gyerekeinket, tisztán járnánk, nem vennénk el senkiét, akkor nem lenne okuk, hogy vadásszanak ránk.
– „Ha taníttatnánk a gyerekeinket.” Miért nem teszik?
– A rendszerváltáskor a cigány családfő nemcsak a munkáját vesztette el, hanem a családja tiszteletét is. A gyerek azt látja, hogy apu otthon van, mert nincs munkája. Az apa elvesztette a becsületét, a gyerek nem ad a szülőre. Tisztelet a kivételnek, de nagyon kevés cigány szülő kéri el a gyerektől az ellenőrzőjét. Nem foglalkozik vele. Miért? Mert mélyszegénységben él. Ha a szülőt nem büntetnék azért, hogy nem jár iskolába a gyereke, nem engednék iskolába sem, mert egy iskolásgyereket ruháztatni is kell. Az is nagy probléma, hogyan öltöztessék fel a gyerekeket, nemhogy még iskolába küldjék. Ma már nagyobb az analfabetizmus, mint a háború előtt. Mit lát a gyerek? Apa megkapja a segélyt és bemegy a kocsmába. A cigány régen nem ivott ám ennyit. Én egy nyomorúságos cigánytelepen nőttem fel, úgy hívtam, hogy rezervátum. Reggel hétkor már minden cigány elment dolgozni. Akkor még volt példa előttünk. Most a gyerek azt látja, hogy egész este mulatozik az apja és reggel fáradtan, idegesen, éhesen megy iskolába. Ha pedig a tanár nem úgy szól hozzá, akkor nekimegy. A cigány asszonynak is fel kellene kelnie reggel hétkor és óvodába vinni a gyereket. Én biztos kötelezővé tenném. Rögtön lefoglalná magát a cigány asszony. Most nem kelnek fel tizenegynél előbb. Felborult a biológiai egyensúly. Húsz éve vannak vezetőink. De minek? Egyet tudnak csak: a pályázati pénzeket figyelni. Azt mondták rám, azért beszélek így, mert nem vagyok politikus. Azt mondtam nekik, de ti sem. Közötök sincs a politikához. Egy politikus mögött hatalom és pénz van. Mögöttük lehet, hogy van pénz, de nincs hatalmuk, az biztos.
– Miért nincs hatalmuk?
– Mert elvesztették a szavahihetőségüket. Egyáltalán nem hisznek nekik a cigányok. Olyan szegénységben élnek, hogy a választások előtt ígérnek nekik egy kis krumplit és máris mennek rájuk szavazni. Nekik úgy jó, ha így marad minden. Ha kiszolgáltatottak a cigányok. Négyévente jön a kajajegy és a lejárt konzerv, csak szavazzunk rájuk. A pénz soha nem jut oda, ahova kell, mindig csak náluk landol. Megkérdezték tőlem egy interjúban, hova lett 130 milliárd forint? Ezt kérdezem én is. Ugyanis ennyi pénz tűnt el. A kultúrára, a felzárkóztatásunkra, az iskoláztatásunkra, a cigánytelepek felszámolására szánt pénz eltűnt. Én szoktam segíteni, engem hívnak, hogy adjak pénzt műtétre. Most szombaton egy jótékonysági bált rendezünk egy fiatalember szívműtétjére. Ha rászakad a födém valakire, engem hívnak. Ha temettetni kell, engem hívnak. Haza kell hozatni Hollandiából valakit, aki infarktust kapott, engem hívnak. Hol vannak a cigányvezetőink ilyenkor a pénzzel? A budapesti áljogvédő cigányok csak azon gondolkodnak, hogyan jelentsenek fel, hogyan járassanak le, mert szerintük nem a cigányokkal vagyok. Menjenek ki egy cigánytelepre, igazi cigányok közé!
– Milyen az igazi cigány?
– Hát nem ilyenek, mint ők. Horváth Aladár húsz éve ül Pesten, titkárnővel az irodájában. Persze hogy elfelejti, honnan jött. Öt év alatt elfelejtette, nemhogy húsz. Mi a különbség Horváth Aladár és a vidéki cigány között? Horváth azt kérdezi a titkárnőjétől, mit egyek, amitől ne hízzak? A cigány azt kérdezi, hogy kéne olyat ennem, amitől hízunk? A cigányságnak már húsz éve vannak országos vezetői. Mikor fordult elő az, hogy egy cigányvezető igazán verte az asztalt azért, hogy legyen munkája a cigányoknak? Ők csak akkor szólalnak meg, amikor valami szörnyűség történik. Akkor odamennek, leteszik a gyertyákat és várják, hogy fényképezzék őket. Vagy amikor kimennek egy iskolához, ahol csak cigánygyerekek tanulnak, és elkezdenek szegregációról beszélni. Mit lát a cigány a tévében? Azt, hogy Kolompár Orbán és Horváth Aladár milyen bátran harcol a cigányságért. Azt nem látják, hogy azért vannak ott csak cigánygyerekek, mert a tehetős magyar elhozza onnan a gyerekét. Saját magunkat szegregáljuk. Ezt nem látják, csak azt, hogy ez a Horváth Aladár milyen bátor, és velünk van. Pedig nincs velük. Csak jól mutat a tévében. Sem Horváth Aladár, sem Kolompár Orbán, de egyik cigányvezető sem tetszik nekem. Ezeket a cigányokat el kell küldeni, mert nem törődnek velünk. Mikor a kormány megkérdezte tőlük, hogy minden rendben van-e a cigánysággal, csak bólogattak. Dehogy volt minden rendben! Hogyan gondolhatták a cigányvezetők, hogyha a rendszerváltás után elveszik a munkát, és adnak 24 ezer forint segélyt, abból meg lehet élni? Hát senki nem gondolt arra, hogy a segély kevés lesz, mert nő az infláció, emelkednek az árak? A gyerekből élnek, mert az sulykolta beléjük az állam, hogy három gyerek után lehet szocpollal házat építeni. Hogyan gondolhatták azt az országos vezetőink, hogy mi megélünk a levegőből is? 1998-ban jött a megélhetési bűnözés. Mindenhol azt hallottuk, hogy a cigány lop, lop és lop. Még akkor sem gondolták, hogy baj van, pedig akkor még meg lehetett volna oldani ezt a problémát.
– Hogyan?
– Úgy, hogy ha azt mondják a vezetőink a kormánynak, álljunk meg, baj van. De csak járt a fejük és bólogattak. Mióta beszélnek arról, hogy baj van? Azóta, mióta én mondom a magamét. Most már lehet a cigányokról beszélni, a vajdák is előjöttek.
– A vajdák között van összetartás? Egyetértenek önnel?
– Eleinte nekik sem tetszett, amit mondtam, de rájöttek arra, hogy nekem van igazam. Megértették, hogy nem az a baj, kimondtam a cigánybűnözést. Kérdeztem tőlük, nem kellene egy kicsit elgondolkodni azon, hogy a saját testvéretek, a saját véretek, egy cigány miért mond ilyet? Ne csináljuk már ugyanazt, mint a cigánypolitikusaink! Akkor ez a világ az életben nem fog megváltozni. Azt mondta egy szolnoki cigány ember, Attila, tudod ki az ellenségünk? A cigány. Nem meri a gyerekét elküldeni az iskolába, mert fél, hogy a cigányok megverik. Hát hova jutottunk? A rendszerváltáskor belénk sulykolták, hogy nekünk jogaink vannak. És a kötelességeink hol maradnak? Azokat nem kell betartani? Ránk nem ugyanúgy vonatkozik a törvény? Mi csak azt tudjuk mondani, hogy csak azért bánnak így velünk, mert cigányok vagyunk. Dehogy azért! Hanem mert elkövettünk valamit. Csak mi nem akarjuk beismerni. Ebből elég! Így soha nem fog a helyzet megváltozni. Meg kell változtatni a cigányság gondolkodását. Ha egy rendőr kimegy a telepre, azért megy ki, hogy előállítsa azt, aki lopott. A munkáját végzi. Értsük meg, hogy az a törvény, ami a többségi társadalomra vonatkozik, az ránk is vonatkozik. Mi lesz a gyerekekkel? Megint nevelünk két ugyanilyen generációt, úgy, hogy nem lesz belőlük semmi? A rendszerváltás után úgy vágtunk neki az életnek, hogy csak adósságaink voltak, de tartalékaink nem. Nem voltak földjeink, hogy búzát, kukoricát halmozzunk fel, és állatokat tartsunk, mint a magyar ember. Egymillió cigány van leszakadva, és kétmillió magyar. Ez már nem csak a cigányságról szól. De a magyarok még csendben vannak, mert van egy kis tartalékuk. Van mit kapálniuk, amit megesznek.
– A cigányok miért nem művelik meg a ház körüli földjeiket? Például miért nem ültetnek krumplit?
– Van ilyen ház is, igaz nagyon kevés, de a média ezt soha nem mutatja. Az egyfogú cigány asszonyt viszont rögtön kiszúrják a kamerák. Még mindig van ebben az országban több ezer cigány, akik becsületesen próbálnak élni. De a becsületesség csak hosszú távon kifizetődő. A cigányok sosem voltak egy gazdálkodó nép. Mert mit csináltak? A nem cigányoknak dolgoztak, napszámban. Azt sem tudják, hogy kell krumplit ültetni.
– Ön szerint mi lehetett az indítéka a tatárszentgyörgyi gyilkosságnak?
– Ha magyarok követték el, akkor ez egy rasszista bűntett volt. De egyáltalán nem biztos, hogy magyarok voltak. Lehet, hogy külföldiek, akik csak a konfliktust akarják élezni a cigányok és a magyarok között. Polgárháborút akarnak. Azt akarják, hogy ugorjunk össze. A külföldi lapokban mit lehet olvasni? Hogy ölik a cigányokat. Mit mond a befektető? Nem megyek Magyarországra, megyek Szlovákiába és Romániába. Ez valakiknek az érdeke. Továbbá egy polgárháború után az országot fel kell építeni, abból megint valakik hasznot húznának. De az is lehet, hogy csak két-három elvetemült állat lövöldözött, akiket óvodában vagy iskolában, valahol megbántottunk. Ezek beteg emberek, mert egy normális ember ilyet nem csinál, akárhogy gyűlöli a cigányt. Jöttek, láttak, lőttek és elmentek. Semmi nyomuk nincs. Vérprofik. Nagyon nagy baj lesz, ha nem fogják el őket. Ha Borsodban nem állítottam volna meg a cigányságot, már megindultak volna. Már három-négy hónappal ezelőtt beszéltem egy fórumon arról, hogy polgárháborús helyzet van. Mondtam, menjünk ki, állítsuk le a cigányokat. Mikor kimondtam, mindenki nekem jött, hogy mondhatok ilyet, hogy polgárháború. Most már Farkas Flóri is kimondta. De már elmúlt a nagyot mondás ideje, most már a nagyot cselekvés ideje jött el. Ők olyan jól elbeszélgetnek a fórumokon, közben nem mondanak semmit. Most már tegyenek is valamit.
– Ön szerint van Magyarországon rasszizmus és cigánygyűlölet?
– Vannak a többségi társadalomban olyanok, akik minket nem kedvelnek és elkezdtek ránk vadászni. De nem mindenki ilyen. Nagycsécs után azt mondtam, hogy ne mondjunk olyat, amiben nem vagyunk biztosak. Ott mindenki azt mondta, hogy a Gárda volt. A magyaroktól is azt kérem, ne általánosítsanak, hogy minden cigány lop és bűnöző. Az sem igaz, hogy az összes magyar rasszista, és ölnek minket a magyarok. Van közöttük egy-két állat, de mi se általánosítsunk. Dehogy öl minden magyar! Ha nem fogunk egymással szót érteni, akkor tényleg polgárháború lesz. Mikor azt mondják a magyarok, hogy a cigányok lopnak, az nem igaz. Nem a cigányok lopnak, hanem Kótai Tibi lop, a cigány. Tudom, hogy amikor a magyarokat sérelem éri, nehéz azt mondani, hogy vannak jó cigányok is. Egyszer egy idős asszony, akinek az unokáját megverték a cigányok, őt pedig négyszer kirabolták, odajött hozzám, hogy nagyon gyűlölte a cigányokat, de én visszaadtam a hitét, és már nem haragszik rájuk. Azt mondta, hogy nekem sikerült békét teremteni a városban. Ha őszintén beszélünk, akkor abból nem lesz baj. Én teljesen más vagyok, mint Kolompárék. Ha én is azt próbálnám magyarázni, hogy a döglött tehén csak alszik, akkor ugyanolyan leszek mint ők. Ha Kolompárék be tudják bizonyítani, hogy nem miattuk jutott ide a cigányság, akkor én lemondok a vajdáságról, meghajlok és bocsánatot kérek. De ha nem, ők álljanak fel, és kérjenek bocsánatot a cigányoktól és a magyar néptől is.
Ha őszintén beszélünk, abból nem lesz baj, de ha nem értjük egymás szavát, abból polgárháború is lehet – állítja Lakatos Attila, Borsod megyei cigányvajda, aki szerint a cigányság helyzetéért elsősorban az országos cigányvezetők a felelősek.
– Tavaly májusban választották meg Borsod megye vajdájává. Mit kell tudni a vajdákról?
– Az első vajdát, László vajdát, még Zsigmond király választotta. A vajdák mindig az oláh cigányok közül kerültek ki. Ha egy faluban probléma volt, a vajda odament és rendet tett. Apám is vajda volt, akkor cigánybírónak hívták. Ha egy cigány valamit elkövetett, mondjuk ellopott egy tyúkot, összegyűlt a tanácselnök, a rendőr, a sértett és szóltak apámnak. Nem zárták börtönbe a cigányt, hanem ledolgozta a lopott holmi értékét. Ha a családok összevesztek, nem kellett a rendőrség, mert a vajda kibékítette őket. Mikor Kállai Csaba, az országos vajda felkért, hogy legyek Borsod megye vajdája, két hónapig gondolkodtam, nem akartam elvállalni. Végül csak rávettek. A templomi eskütételemen ezerkétszáz vendég volt. Meghívtam például Pelczné Gál Ildikót, Ódor Ferencet, Káli Sándor polgármester urat és rendőrkapitányokat is.
– Milyen most a viszonya az országos vajdával, aki megfeddte önt, amiért kiállt a miskolci rendőrkapitány mellett?
– Engem nem lehet megfeddni. Kállai felhívott, hogy sok vezetőnek nem tetszik, amit mondtam a cigánybűnözésről és kérjek bocsánatot. Mondtam, hogy nem kérek bocsánatot, és vállalom a felelősséget a szavaimért. Én tudom, mi történik itt. Én járok olyan fórumokra, ahol két-háromszáz ember panaszkodik a cigányokra.
– Cigányok is panaszkodnak vagy csak magyarok?
– A sértettek nem cigányok. Cigányok csak akkor panaszkodnak, amikor a cigányvezetők osztják a krumplit, és száz mázsából csak húszat osztanak szét. A köztársasági elnök is megmondta, hogy az országos cigány vezetők nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A cigányvezetőink miért nem látogatják a cigánytelepeket? Menjenek ki Alsózsolcára, béreljenek egy termet, és zárt ajtók mögött, ne tévékamerák előtt, beszélgessenek a cigányokkal! Mi a problémátok? Mit főztetek? Járnak-e a gyerekek iskolába, óvodába? Ha jön a választás, akkor rögtön ölelnek, csókolnak minket. Szavazzatok rám, megcsináltatom az utat, felemeltetem a segélyt, dolgoznotok sem kell. Megígérnek mindent. Rögtön testvérek leszünk. Nekem nem kell az ilyen testvér. Négyévente vagyunk csak testvérek? Egyszer egy fórumon azt mondtam, ha ti bíráltok, menjünk ki együtt Zsolcára vagy Lyukóra, a cigánytelepre. Engem ölelgetni fognak, az biztos.
– Horváth Aladárt is ölelgették a miskolci Avas lakótelepen. Mit szól ahhoz, hogy Horváth tényfeltáró bizottsága megállapította, a miskolci Avas lakótelepen minden rendben van?
– Aki ölelgette, az az édestestvére volt, aki ott lakik. A húgán kívül senki más nem ölelte meg. És az újságokban megjelenik a hír, hogy ölelgetik az Aladárt. Az Avas-délen nincs olyan nap, hogy 30-35 autót fel ne törnének. Ez lenne a béke szigete? Rengeteg rokonom, barátom él az Avason, tudom, mi zajlik ott. Sehol az országban nem történt meg az, hogy egy rendőr mellett ennyien tüntettek volna. Én szólaltam meg először, utána rögtön az ügy mellé állt a polgármester és mindenki, mert akkor már lehetett beszélni. Ha ők szólaltak volna meg előbb, akkor azt mondták volna rájuk, hogy rasszisták. Én cigány vagyok, és úgy érzem, Pásztor Albert nem tett rasszista kijelentést. Nem erről kéne beszélni, hogy rasszista vagy nem, hanem arról, amit mondott. Két hónap alatt kétszáz bűncselekményből kétszázat cigányok követtek el. Miért nem azon gondolkodnak el a vezetőink, hogy ez miért van? Helyette azon lovagoltak, ki rasszista, ki nem.– Azért lovagoljunk még egy kicsit ezen. Ön szerint rasszista az, aki kimondja az elkövetők, gyanúsítottak származását?
– Ez butaság. Az unokám elmesélte, hogy van egy nem cigány lány az óvodában, aki szerelmes belé, de a lány azt mondta, hogy nem szeretheti őt, mert nem cigány. Még egy négyéves gyerek is tudja, hogy ki a cigány, pedig az én unokám nem fekete. Amikor a rendőrök megállítanak egy cigányt, akkor a cigány védekezésül megkérdezi, hogy azért állította-e meg, mert cigány. Mi így védjük magunkat. A rendőrségen kimondjuk, hogy cigányok vagyunk, mert azzal védekezünk, és azt kérdezzük: azért csinálja ezt velem biztos úr, mert cigány vagyok? E mögé bújunk. Nem ez a legnagyobb probléma, hogy kimondjuk vagy ne mondjuk. Hadd mondják ránk, hogy cigány! Erre büszkének kéne lennünk. Amikor mi a magyarokra azt mondjuk, hogy paraszt, akkor rasszisták vagyunk? Húsz éve seperjük a szőnyeg alá a szemetet, most pedig felébredtünk Csipkerózsika-álmunkból. Nem az a legnagyobb probléma, hogy ki a rasszista. A rendszerváltás előtt a cigányok még családként éltek. 1971-ben a cigány férfiak nyolcvanöt százaléka dolgozott, 1996-ban már csak huszonhét százalék, most már tíz százalék sem dolgozik. Ha normálisan tudnánk élni, lenne munkánk, taníttatnánk a gyerekeinket, tisztán járnánk, nem vennénk el senkiét, akkor nem lenne okuk, hogy vadásszanak ránk.
– „Ha taníttatnánk a gyerekeinket.” Miért nem teszik?
– A rendszerváltáskor a cigány családfő nemcsak a munkáját vesztette el, hanem a családja tiszteletét is. A gyerek azt látja, hogy apu otthon van, mert nincs munkája. Az apa elvesztette a becsületét, a gyerek nem ad a szülőre. Tisztelet a kivételnek, de nagyon kevés cigány szülő kéri el a gyerektől az ellenőrzőjét. Nem foglalkozik vele. Miért? Mert mélyszegénységben él. Ha a szülőt nem büntetnék azért, hogy nem jár iskolába a gyereke, nem engednék iskolába sem, mert egy iskolásgyereket ruháztatni is kell. Az is nagy probléma, hogyan öltöztessék fel a gyerekeket, nemhogy még iskolába küldjék. Ma már nagyobb az analfabetizmus, mint a háború előtt. Mit lát a gyerek? Apa megkapja a segélyt és bemegy a kocsmába. A cigány régen nem ivott ám ennyit. Én egy nyomorúságos cigánytelepen nőttem fel, úgy hívtam, hogy rezervátum. Reggel hétkor már minden cigány elment dolgozni. Akkor még volt példa előttünk. Most a gyerek azt látja, hogy egész este mulatozik az apja és reggel fáradtan, idegesen, éhesen megy iskolába. Ha pedig a tanár nem úgy szól hozzá, akkor nekimegy. A cigány asszonynak is fel kellene kelnie reggel hétkor és óvodába vinni a gyereket. Én biztos kötelezővé tenném. Rögtön lefoglalná magát a cigány asszony. Most nem kelnek fel tizenegynél előbb. Felborult a biológiai egyensúly. Húsz éve vannak vezetőink. De minek? Egyet tudnak csak: a pályázati pénzeket figyelni. Azt mondták rám, azért beszélek így, mert nem vagyok politikus. Azt mondtam nekik, de ti sem. Közötök sincs a politikához. Egy politikus mögött hatalom és pénz van. Mögöttük lehet, hogy van pénz, de nincs hatalmuk, az biztos.
– Miért nincs hatalmuk?
– Mert elvesztették a szavahihetőségüket. Egyáltalán nem hisznek nekik a cigányok. Olyan szegénységben élnek, hogy a választások előtt ígérnek nekik egy kis krumplit és máris mennek rájuk szavazni. Nekik úgy jó, ha így marad minden. Ha kiszolgáltatottak a cigányok. Négyévente jön a kajajegy és a lejárt konzerv, csak szavazzunk rájuk. A pénz soha nem jut oda, ahova kell, mindig csak náluk landol. Megkérdezték tőlem egy interjúban, hova lett 130 milliárd forint? Ezt kérdezem én is. Ugyanis ennyi pénz tűnt el. A kultúrára, a felzárkóztatásunkra, az iskoláztatásunkra, a cigánytelepek felszámolására szánt pénz eltűnt. Én szoktam segíteni, engem hívnak, hogy adjak pénzt műtétre. Most szombaton egy jótékonysági bált rendezünk egy fiatalember szívműtétjére. Ha rászakad a födém valakire, engem hívnak. Ha temettetni kell, engem hívnak. Haza kell hozatni Hollandiából valakit, aki infarktust kapott, engem hívnak. Hol vannak a cigányvezetőink ilyenkor a pénzzel? A budapesti áljogvédő cigányok csak azon gondolkodnak, hogyan jelentsenek fel, hogyan járassanak le, mert szerintük nem a cigányokkal vagyok. Menjenek ki egy cigánytelepre, igazi cigányok közé!
– Milyen az igazi cigány?
– Hát nem ilyenek, mint ők. Horváth Aladár húsz éve ül Pesten, titkárnővel az irodájában. Persze hogy elfelejti, honnan jött. Öt év alatt elfelejtette, nemhogy húsz. Mi a különbség Horváth Aladár és a vidéki cigány között? Horváth azt kérdezi a titkárnőjétől, mit egyek, amitől ne hízzak? A cigány azt kérdezi, hogy kéne olyat ennem, amitől hízunk? A cigányságnak már húsz éve vannak országos vezetői. Mikor fordult elő az, hogy egy cigányvezető igazán verte az asztalt azért, hogy legyen munkája a cigányoknak? Ők csak akkor szólalnak meg, amikor valami szörnyűség történik. Akkor odamennek, leteszik a gyertyákat és várják, hogy fényképezzék őket. Vagy amikor kimennek egy iskolához, ahol csak cigánygyerekek tanulnak, és elkezdenek szegregációról beszélni. Mit lát a cigány a tévében? Azt, hogy Kolompár Orbán és Horváth Aladár milyen bátran harcol a cigányságért. Azt nem látják, hogy azért vannak ott csak cigánygyerekek, mert a tehetős magyar elhozza onnan a gyerekét. Saját magunkat szegregáljuk. Ezt nem látják, csak azt, hogy ez a Horváth Aladár milyen bátor, és velünk van. Pedig nincs velük. Csak jól mutat a tévében. Sem Horváth Aladár, sem Kolompár Orbán, de egyik cigányvezető sem tetszik nekem. Ezeket a cigányokat el kell küldeni, mert nem törődnek velünk. Mikor a kormány megkérdezte tőlük, hogy minden rendben van-e a cigánysággal, csak bólogattak. Dehogy volt minden rendben! Hogyan gondolhatták a cigányvezetők, hogyha a rendszerváltás után elveszik a munkát, és adnak 24 ezer forint segélyt, abból meg lehet élni? Hát senki nem gondolt arra, hogy a segély kevés lesz, mert nő az infláció, emelkednek az árak? A gyerekből élnek, mert az sulykolta beléjük az állam, hogy három gyerek után lehet szocpollal házat építeni. Hogyan gondolhatták azt az országos vezetőink, hogy mi megélünk a levegőből is? 1998-ban jött a megélhetési bűnözés. Mindenhol azt hallottuk, hogy a cigány lop, lop és lop. Még akkor sem gondolták, hogy baj van, pedig akkor még meg lehetett volna oldani ezt a problémát.
– Hogyan?
– Úgy, hogy ha azt mondják a vezetőink a kormánynak, álljunk meg, baj van. De csak járt a fejük és bólogattak. Mióta beszélnek arról, hogy baj van? Azóta, mióta én mondom a magamét. Most már lehet a cigányokról beszélni, a vajdák is előjöttek.
– A vajdák között van összetartás? Egyetértenek önnel?
– Eleinte nekik sem tetszett, amit mondtam, de rájöttek arra, hogy nekem van igazam. Megértették, hogy nem az a baj, kimondtam a cigánybűnözést. Kérdeztem tőlük, nem kellene egy kicsit elgondolkodni azon, hogy a saját testvéretek, a saját véretek, egy cigány miért mond ilyet? Ne csináljuk már ugyanazt, mint a cigánypolitikusaink! Akkor ez a világ az életben nem fog megváltozni. Azt mondta egy szolnoki cigány ember, Attila, tudod ki az ellenségünk? A cigány. Nem meri a gyerekét elküldeni az iskolába, mert fél, hogy a cigányok megverik. Hát hova jutottunk? A rendszerváltáskor belénk sulykolták, hogy nekünk jogaink vannak. És a kötelességeink hol maradnak? Azokat nem kell betartani? Ránk nem ugyanúgy vonatkozik a törvény? Mi csak azt tudjuk mondani, hogy csak azért bánnak így velünk, mert cigányok vagyunk. Dehogy azért! Hanem mert elkövettünk valamit. Csak mi nem akarjuk beismerni. Ebből elég! Így soha nem fog a helyzet megváltozni. Meg kell változtatni a cigányság gondolkodását. Ha egy rendőr kimegy a telepre, azért megy ki, hogy előállítsa azt, aki lopott. A munkáját végzi. Értsük meg, hogy az a törvény, ami a többségi társadalomra vonatkozik, az ránk is vonatkozik. Mi lesz a gyerekekkel? Megint nevelünk két ugyanilyen generációt, úgy, hogy nem lesz belőlük semmi? A rendszerváltás után úgy vágtunk neki az életnek, hogy csak adósságaink voltak, de tartalékaink nem. Nem voltak földjeink, hogy búzát, kukoricát halmozzunk fel, és állatokat tartsunk, mint a magyar ember. Egymillió cigány van leszakadva, és kétmillió magyar. Ez már nem csak a cigányságról szól. De a magyarok még csendben vannak, mert van egy kis tartalékuk. Van mit kapálniuk, amit megesznek.
– A cigányok miért nem művelik meg a ház körüli földjeiket? Például miért nem ültetnek krumplit?
– Van ilyen ház is, igaz nagyon kevés, de a média ezt soha nem mutatja. Az egyfogú cigány asszonyt viszont rögtön kiszúrják a kamerák. Még mindig van ebben az országban több ezer cigány, akik becsületesen próbálnak élni. De a becsületesség csak hosszú távon kifizetődő. A cigányok sosem voltak egy gazdálkodó nép. Mert mit csináltak? A nem cigányoknak dolgoztak, napszámban. Azt sem tudják, hogy kell krumplit ültetni.
– Ön szerint mi lehetett az indítéka a tatárszentgyörgyi gyilkosságnak?
– Ha magyarok követték el, akkor ez egy rasszista bűntett volt. De egyáltalán nem biztos, hogy magyarok voltak. Lehet, hogy külföldiek, akik csak a konfliktust akarják élezni a cigányok és a magyarok között. Polgárháborút akarnak. Azt akarják, hogy ugorjunk össze. A külföldi lapokban mit lehet olvasni? Hogy ölik a cigányokat. Mit mond a befektető? Nem megyek Magyarországra, megyek Szlovákiába és Romániába. Ez valakiknek az érdeke. Továbbá egy polgárháború után az országot fel kell építeni, abból megint valakik hasznot húznának. De az is lehet, hogy csak két-három elvetemült állat lövöldözött, akiket óvodában vagy iskolában, valahol megbántottunk. Ezek beteg emberek, mert egy normális ember ilyet nem csinál, akárhogy gyűlöli a cigányt. Jöttek, láttak, lőttek és elmentek. Semmi nyomuk nincs. Vérprofik. Nagyon nagy baj lesz, ha nem fogják el őket. Ha Borsodban nem állítottam volna meg a cigányságot, már megindultak volna. Már három-négy hónappal ezelőtt beszéltem egy fórumon arról, hogy polgárháborús helyzet van. Mondtam, menjünk ki, állítsuk le a cigányokat. Mikor kimondtam, mindenki nekem jött, hogy mondhatok ilyet, hogy polgárháború. Most már Farkas Flóri is kimondta. De már elmúlt a nagyot mondás ideje, most már a nagyot cselekvés ideje jött el. Ők olyan jól elbeszélgetnek a fórumokon, közben nem mondanak semmit. Most már tegyenek is valamit.
– Ön szerint van Magyarországon rasszizmus és cigánygyűlölet?
– Vannak a többségi társadalomban olyanok, akik minket nem kedvelnek és elkezdtek ránk vadászni. De nem mindenki ilyen. Nagycsécs után azt mondtam, hogy ne mondjunk olyat, amiben nem vagyunk biztosak. Ott mindenki azt mondta, hogy a Gárda volt. A magyaroktól is azt kérem, ne általánosítsanak, hogy minden cigány lop és bűnöző. Az sem igaz, hogy az összes magyar rasszista, és ölnek minket a magyarok. Van közöttük egy-két állat, de mi se általánosítsunk. Dehogy öl minden magyar! Ha nem fogunk egymással szót érteni, akkor tényleg polgárháború lesz. Mikor azt mondják a magyarok, hogy a cigányok lopnak, az nem igaz. Nem a cigányok lopnak, hanem Kótai Tibi lop, a cigány. Tudom, hogy amikor a magyarokat sérelem éri, nehéz azt mondani, hogy vannak jó cigányok is. Egyszer egy idős asszony, akinek az unokáját megverték a cigányok, őt pedig négyszer kirabolták, odajött hozzám, hogy nagyon gyűlölte a cigányokat, de én visszaadtam a hitét, és már nem haragszik rájuk. Azt mondta, hogy nekem sikerült békét teremteni a városban. Ha őszintén beszélünk, akkor abból nem lesz baj. Én teljesen más vagyok, mint Kolompárék. Ha én is azt próbálnám magyarázni, hogy a döglött tehén csak alszik, akkor ugyanolyan leszek mint ők. Ha Kolompárék be tudják bizonyítani, hogy nem miattuk jutott ide a cigányság, akkor én lemondok a vajdáságról, meghajlok és bocsánatot kérek. De ha nem, ők álljanak fel, és kérjenek bocsánatot a cigányoktól és a magyar néptől is.
