Elmélkedéseim lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy le akarom venni a Ferge-körök, az egyetemi oktatóink által ránk erőszakolt szemüveget. „Ti nem láttok jól, ezt a szemüveget kell felvennetek, így KELL nézni a társadalmat és a szociálpolitikát” – ezt közvetítik nevesebb szociális szakembereink.
Ám én rájöttem, hogy nem akarom ezt a szemüveget hordani, ami nem rám van kitalálva – s ezzel azt is állítom egyben, hogy számomra nem probléma, ha azok, akik úgy érzik, kell nekik ez a fajta látásmód, hordják is ezt a szemüveget. Aki így érzi jól magát vagy aki eleve ezt látja szemüveg nélkül, az maradjon így. DE én szeretnék önállóan gondolkozni, ami nehéz feladat ebben a közegben. Ahogy keresgélni kezdtem, más hangok után kutatni, az első, akibe belebotlottam, Lakner Zoltán volt. (Félreértés ne essék: az a Lakner Zoltán, aki 1993-1994 és 1998-2002 között családpolitikai helyettes államtitkár volt.) Ahogy elkezdtem olvasni sokat vitatott, „Család és politika” című 2005-ös írását, úgy éreztem, végre egy bátor hang, aki „neki mer rontani a mesterének”, ha az a mester – véleménye szerint - letért a kompromisszummentes, őszinte útról. Ő már rég levette a szemüveget. Szeretném ezt a lépést megtenni én is és bízom benne, hogy lesznek még, akik csatlakoznak. Szeretném, ha a Ferge-paradigma helyett vagy mellett létezhetne létjogosultsága más véleményeknek is. Hiszen ha nincs helye a másként gondolkodóknak, a másoknak, akkor hová lett a mai magyar szociális szakemberek egyik kedvenc jelszava, a tolerancia? A szociális tudományágak maradjanak nyitottak minden véleményre s ne legyen kötelező letenni a voksot a ma „kötelezően ajánlott” félig szocdem, félig liberális irányvonal mellett. Különösképpen Magyarországon ne kelljen, ahol e szavak már végképp elvesztették eredeti jelentőségüket pártjaink, a véleményformálók, a média fogalmi zavarainak következtében. Szeretném, ha azok, akik mindig azt mondták és írták, hogy a másság elfogadása alapvető érték a szociális szakembernek, fogadják el, hogy létezik, más, az övéktől eltérő vélemény. Létezik (jó értelemben vett) másság – a szociálpolitikában is.
Ám én rájöttem, hogy nem akarom ezt a szemüveget hordani, ami nem rám van kitalálva – s ezzel azt is állítom egyben, hogy számomra nem probléma, ha azok, akik úgy érzik, kell nekik ez a fajta látásmód, hordják is ezt a szemüveget. Aki így érzi jól magát vagy aki eleve ezt látja szemüveg nélkül, az maradjon így. DE én szeretnék önállóan gondolkozni, ami nehéz feladat ebben a közegben. Ahogy keresgélni kezdtem, más hangok után kutatni, az első, akibe belebotlottam, Lakner Zoltán volt. (Félreértés ne essék: az a Lakner Zoltán, aki 1993-1994 és 1998-2002 között családpolitikai helyettes államtitkár volt.) Ahogy elkezdtem olvasni sokat vitatott, „Család és politika” című 2005-ös írását, úgy éreztem, végre egy bátor hang, aki „neki mer rontani a mesterének”, ha az a mester – véleménye szerint - letért a kompromisszummentes, őszinte útról. Ő már rég levette a szemüveget. Szeretném ezt a lépést megtenni én is és bízom benne, hogy lesznek még, akik csatlakoznak. Szeretném, ha a Ferge-paradigma helyett vagy mellett létezhetne létjogosultsága más véleményeknek is. Hiszen ha nincs helye a másként gondolkodóknak, a másoknak, akkor hová lett a mai magyar szociális szakemberek egyik kedvenc jelszava, a tolerancia? A szociális tudományágak maradjanak nyitottak minden véleményre s ne legyen kötelező letenni a voksot a ma „kötelezően ajánlott” félig szocdem, félig liberális irányvonal mellett. Különösképpen Magyarországon ne kelljen, ahol e szavak már végképp elvesztették eredeti jelentőségüket pártjaink, a véleményformálók, a média fogalmi zavarainak következtében. Szeretném, ha azok, akik mindig azt mondták és írták, hogy a másság elfogadása alapvető érték a szociális szakembernek, fogadják el, hogy létezik, más, az övéktől eltérő vélemény. Létezik (jó értelemben vett) másság – a szociálpolitikában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése