Molnár Oszkár edelényi polgármester szerint néhány várandós cigány anya az emelt szintű családi pótlék reményében a magzat súlyos károsítására tesz kísérletet... A botrány kapcsán íme néhány gondolat a cigány gyerekek bántalmazását és elhanyagolását illetően.
Molnár Oszkár, az edelényi polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője egy júniusi városi testületi gyűlésen jelentette ki először, hogy tudomása szerint több településen, például Lakon vagy Szendrőládon szándékosan olyan gyógyszereket szednek a cigány asszonyok a terhesség ideje alatt, amitől azt várták, hogy fogyatékos gyerek születik s így dupla családi pótlékot kaphatnak. Szerinte az is előfordult, hogy “gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön." Azt is elmondta, hogy hogy kész ebben a témában rendkívüli testületi ülést összehívni. A polgármester a média nagyfokú nyomásának hatására sem és a helyi cigány kisebbségi vezetők beígért feljelentése ellenére sem visszakozott, továbbra is tartja magát a véleményéhez és lemondani sem fog. Ezzel szemben Joó Istvánné, Szendrőlád polgármestere megalapozatlannak nevezte a vádakat, a helyi orvos és a helyi védőnők úgyszintén. A laki orvos nem volt elérhető eddig, a laki védőnő pedig nem adott információt, mert “titoktartási kötelezettsége” van. A megyei kórház osztályvezető főorvosa szerint a fizikai bántalmazás koraszülést okozhat, de az elmúlt időszakban nem született több koraszülött a korábbi éveknél. Dr. Papp Gyula szakmai vezető főorvos hozzátette, hogy a fogyatékosan született gyermekekről külön statisztikát nem vezetnek.
Bármi is igaz vagy nem igaz a fentiekből – remélem, semmi -, azért néhány gondolat megfogalmazódik az emberben a fentiek kapcsán. Bár annyira súlyosan ezek a vádak, hogy abszurdnak és képtelennek tűnnek, de talán nem ártana az illetéseknek alaposan utánajárnia az ügynek, mert mindenki tudja, hogy mennyi cigány család él olyan életkörülmények közt él, ami nem kedvez, sőt kifejezetten árt a magzat, majd később a kisbaba, kisgyerek egészséges fejlődésének. Cigiző kismamák, erőszakos, iszákos, feleségverő családfő, nulla higiénia, mosdatlanság és mocsok, hepatitis-járvány Nyírmihálydiban (ahol még vécé sem volt), vérhasjárvány a komáromi cigányoknál (és máshol is), patkányok egyes cigánylakta miskolci vagy pécsi utcákban, szeméthegyek (rajta pl. döglött lóval) cigányok lakta településrészeken (többek közt Gyöngyösön, Bábonyibércen, Miskolcon) és sorolhatnánk..
Senki nem tagadhatja, aki egészségügyi vagy szociális szakemberként foglalkozott a cigányság higiéniai és egészségügyi helyzetével, hogy egészségi állapotukat, életmódbeli és higiéniai szokásaikat tekintve a legelmaradottabb csoportot alkotják ma Magyarországon. Csak egy-két név azok hosszú sorából, akik a témával foglalkoztak: Krémer Balázs, Neményi Mária, Prónai Csaba, dr. Szirtesi Zoltán, Pikk Katalin, Gyukits György, Babusik Ferenc és dr. Papp Géza.
Míg a problémák egy része valóban a különféle tanulmányokban taglalt anyagi problémákból, nyomorszintű körülményekből, szociokulturális elmaradottságból, nehéz munkakörülményekből (legalábbis, ami a munkával rendelkezőket, pl. gyári munkásokat illeti), tájékozatlanságból, tudatlanságból vagy a különféle egészségügyi ellátásokhoz való nehezebb hozzáférésből fakad, addig azért ne felejtsük, hogy bizonyos dolgokat a többségi társadalom is joggal várhat el a cigányságtól. Így például egy alapvető higiéniai szintről mindenkinek van némi fogalma, tehát ha egy „budit” nem képes az adott család megépíteni, hogy dolgukat ott intézzék, az már a legalapvetőbb társadalmi normák súlyos megsértése, így az ilyen és ehhez hasonló esetek kemény fellépést kívánnának a hatóságok részéről. A többségi társadalom védelmének érdeke mellett természetesen a gyermekek jogainak védelme indokolja a megfelelő pénzbüntetéseket, hatósági eljárásokat a gyermekekért felelősséggel tartozó felnőttek ellen. Így ha azt feltételezhetjük, hogy a gyermekek kárt szenvednek, mert szüleik x ideje nem mosdatták meg őket, bár van víz a lakásban, akkor ott szintén határozott fellépést kell elvárnunk a humanitás nevében. Van egy minimális higiéniai és egészségügyi szint, amiről mindenki tud és amit mindenkitől elvárhatunk, ami a magzat, kisbaba, kisgyerek egészségének védelmét illeti. Csakhogy ezt sokan nem tartják be és ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ha a bejegyzés elején említett Edelény környéki eset csak rosszindulatú híresztelés és pletyka (adja Isten hogy csak az legyen), akkor is megállapíthatjuk, hogy nem teljesen alaptalanul feltételezi a többségi társadalom átlagpolgára, hogy a cigány szülők egy része elhanyagolja vagy bántalmazza a gyermekét és oly módon él, hogy az negatívan hat ki a magzat és a gyerek fejlődésére is.
Rövid távon a bírságok bevezetése vagy valamiféle pénzbeli szankcionálás (és talán egy egyszerű nyelven megfogalmazott felvilágosítás-dömping a legelmaradottabb településeken) lehet, hogy hasznosabb és célravezetőbb lenne, mint kényelmes budapesti irodáinkban több évtizedre szóló roma integrációs stratégiákat irogatni…
Néha nem árt az ENSZ gyermekek jogairól szóló alapvető egyezményét fellapoznunk, amely természetesen a gyermekek elhanyagolásának és bántalmazásának tilalmát is kimondja. Szót emel amellett, hogy a családtervezést és a gyermekek megfelelő gondozását, nevelését illetően szükséges a szülők megfelelő felvilágosítása és tájékoztatás. Valamint kifejti, hogy „az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód … bármilyen formájától.” Hát ehhez kéne tartania magát mindenkinek!
Bármi is igaz vagy nem igaz a fentiekből – remélem, semmi -, azért néhány gondolat megfogalmazódik az emberben a fentiek kapcsán. Bár annyira súlyosan ezek a vádak, hogy abszurdnak és képtelennek tűnnek, de talán nem ártana az illetéseknek alaposan utánajárnia az ügynek, mert mindenki tudja, hogy mennyi cigány család él olyan életkörülmények közt él, ami nem kedvez, sőt kifejezetten árt a magzat, majd később a kisbaba, kisgyerek egészséges fejlődésének. Cigiző kismamák, erőszakos, iszákos, feleségverő családfő, nulla higiénia, mosdatlanság és mocsok, hepatitis-járvány Nyírmihálydiban (ahol még vécé sem volt), vérhasjárvány a komáromi cigányoknál (és máshol is), patkányok egyes cigánylakta miskolci vagy pécsi utcákban, szeméthegyek (rajta pl. döglött lóval) cigányok lakta településrészeken (többek közt Gyöngyösön, Bábonyibércen, Miskolcon) és sorolhatnánk..
Senki nem tagadhatja, aki egészségügyi vagy szociális szakemberként foglalkozott a cigányság higiéniai és egészségügyi helyzetével, hogy egészségi állapotukat, életmódbeli és higiéniai szokásaikat tekintve a legelmaradottabb csoportot alkotják ma Magyarországon. Csak egy-két név azok hosszú sorából, akik a témával foglalkoztak: Krémer Balázs, Neményi Mária, Prónai Csaba, dr. Szirtesi Zoltán, Pikk Katalin, Gyukits György, Babusik Ferenc és dr. Papp Géza.
Míg a problémák egy része valóban a különféle tanulmányokban taglalt anyagi problémákból, nyomorszintű körülményekből, szociokulturális elmaradottságból, nehéz munkakörülményekből (legalábbis, ami a munkával rendelkezőket, pl. gyári munkásokat illeti), tájékozatlanságból, tudatlanságból vagy a különféle egészségügyi ellátásokhoz való nehezebb hozzáférésből fakad, addig azért ne felejtsük, hogy bizonyos dolgokat a többségi társadalom is joggal várhat el a cigányságtól. Így például egy alapvető higiéniai szintről mindenkinek van némi fogalma, tehát ha egy „budit” nem képes az adott család megépíteni, hogy dolgukat ott intézzék, az már a legalapvetőbb társadalmi normák súlyos megsértése, így az ilyen és ehhez hasonló esetek kemény fellépést kívánnának a hatóságok részéről. A többségi társadalom védelmének érdeke mellett természetesen a gyermekek jogainak védelme indokolja a megfelelő pénzbüntetéseket, hatósági eljárásokat a gyermekekért felelősséggel tartozó felnőttek ellen. Így ha azt feltételezhetjük, hogy a gyermekek kárt szenvednek, mert szüleik x ideje nem mosdatták meg őket, bár van víz a lakásban, akkor ott szintén határozott fellépést kell elvárnunk a humanitás nevében. Van egy minimális higiéniai és egészségügyi szint, amiről mindenki tud és amit mindenkitől elvárhatunk, ami a magzat, kisbaba, kisgyerek egészségének védelmét illeti. Csakhogy ezt sokan nem tartják be és ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ha a bejegyzés elején említett Edelény környéki eset csak rosszindulatú híresztelés és pletyka (adja Isten hogy csak az legyen), akkor is megállapíthatjuk, hogy nem teljesen alaptalanul feltételezi a többségi társadalom átlagpolgára, hogy a cigány szülők egy része elhanyagolja vagy bántalmazza a gyermekét és oly módon él, hogy az negatívan hat ki a magzat és a gyerek fejlődésére is.
Rövid távon a bírságok bevezetése vagy valamiféle pénzbeli szankcionálás (és talán egy egyszerű nyelven megfogalmazott felvilágosítás-dömping a legelmaradottabb településeken) lehet, hogy hasznosabb és célravezetőbb lenne, mint kényelmes budapesti irodáinkban több évtizedre szóló roma integrációs stratégiákat irogatni…
Néha nem árt az ENSZ gyermekek jogairól szóló alapvető egyezményét fellapoznunk, amely természetesen a gyermekek elhanyagolásának és bántalmazásának tilalmát is kimondja. Szót emel amellett, hogy a családtervezést és a gyermekek megfelelő gondozását, nevelését illetően szükséges a szülők megfelelő felvilágosítása és tájékoztatás. Valamint kifejti, hogy „az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód … bármilyen formájától.” Hát ehhez kéne tartania magát mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése