Szepessy Zsolt, Monok polgármestere

Gyors ismertető egy emberről - természetesen a teljesség igénye nélkül, aki olyan lépéseket mert megtenni egy (borsodi) község független polgármestereként, ami már hosszú évek óta esedékes volt – nemhogy Monokon, de az egész országban. Óriási vitát vált ki Szepessy minden lépése és ötlete, de úgy tűnik, a végén valahogy mindig elfogadja a többség a döntéseit. Az ő hatására sikerült elérni a „segélyt közmunkáért” elv törvényi megerősítését valamint a jogos önvédelem, a magántulajdon védelme kapcsán is az ő hatására történtek meg bizonyos szükséges (de nem elégséges) törvénymódosítások.

1. A monoki modell – avagy a közmunkához és iskoláztatáshoz kötött segély
A monoki önkormányzat Szepessy polgármester vezetésével úgy döntött, hogy az önkormányzati segélyek és gyermekvédelmi támogatások kiadásának feltétele ezentúl az lesz, hogy közmunkát végezzen a munkaképes szülő és gyeremekeit járassa iskolába, óvódába. Ezt a sokakben és régóta érlelődő ötletet más önkormányzatok is alkalmazni kezdték, így például Ivád és Sárospatak. Sőt összefogtak a szerencsi kistérség 18 polgármestere a szociálpolitikai rendszer megreformálása érdekében.
Nem meglepő módon Szűcs Erika, a szociális és munkaügyi tárca vezetője kijelentette, a monoki rendelet alkotmányos jogokat sért. Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak nem tetszik a rendelet és törvényellenesnek ítélte meg. Bár elviekben eddig is együttműködési kötelezettséggel járt a rendszeres szociális segély igénybevétele.Nos ezt az együttműködést kicsit szigorúbban veszik ezentúl Monokon.
Kedvenc szociális szakembereink szerint ez a dolog nagyon gáz, mert a legszegényebb szülő is a gyerekére költi a pénzt. Hát ennek ellentmond az átlagember vidéki és falusi tapasztalata, mert ők ismerik a segélyosztás utáni kocsmázás jelenségét és azt, hogy bizony a segély jelentős része nem a gyerekekre megy el. Tudjuk, hogy a gyorsan elfolyó segély után az uzsorástól kénytelenek „kölcsönözni” a legszegényebb emberek.
Hallhatjuk az okosoktól azt is, hogy milyen csúnya dolog megmondani valakinek, hogy mire költheti a pénzét, hiszen ezzel személyes szabadságában korlátozzuk. Ha nem is teljesen adekvát a hasonlat, de eszembe jut, hogy sokunk a munkahelyi juttatások egy részét cafetéria formájában kapja meg. Ott is elő van írva, hogy azt itt vagy ott tudod levásárolni, lekajálni és engem is korlátoznak abban, hogy az általam megkeresett pénzt mire költöm el... És miután nagy problémák mutatkoznak a segély megfelelő elköltése terén, mért ne mutathatnánk irányt a szülőnek, hogy mely termékek megvásárlása szolgálja a gyerekek érdekét? Hadd ne kelljen kifejtenem, hogy mért nem az alkohol vagy a cigi az a termék, amire rászorulnak. A szabadságjogok csorbulásának jelszavát hangoztatóknak azt válaszolja Szepessy, hogy „a gyerekeknek sokkal több joguk van, mint azoknak a szülőknek, akik másra költik a segélyt, azoknak pedig, akik pedig egyébként is a családjuknak vásárolnak, semmilyen joguk nem csorbul.” Legutóbb arról is döntött a monoki önkormányzati testület, hogy a segélyhez jutás feltétele lesz az is, hogy a rászoruló „a háza előtti területet, udvarát és kertjét rendben, tisztán tartsa, valamint a házhoz tartozó kertben saját maga és családja ellátásának érdekében haszonnövényeket termesszen.” A szigorítások már szép hatást értek el: sok gyereket beirattak oviba a szülők és még arra sem került sor elvileg, hogy a segélyt vagy a gyerekvédelmi támogatást meg kellett volna vonni valakitől.
Szepessy népszavazást is szeretne a segélyezési rendszer átalakításáról. Meglátjuk, mi lesz belőle, de talán már nem is lesz szükséges, mert már szerencsétlen parlamentünk is belátta, hogy módosításokra van szükség.

2. A magántulajdon védelme – avagy a kesznyéteni bácsi esete
A kesznyéteni bácsi esete (nézzen utána, aki nincs képben) sokunkat érint érzékenyen, mert vannak falusi ismerőseink, nagyszüleink, szüleink, rokonaink, akik szintén azzal szembesülnek naponta, hogy a nehezen megtermelt javaikat egy éjjel alatt elhordják a tolvajok. Milyen jó lenne, ha szociális érzékenységünk nem csak a cigányságra terjedjen ki! Az egyedül élő, védtelen falusi öregeinkre ki fog vigyázni? A rendőrség csak legyint, ha kisebb összegű a lopás. A legtöbb vidéki ember ma úgy gondolja – nem véletlenül, hogy ha ő maga nem védi meg tulajdonát, akkor senki nem fogja. Érte nem fognak sírni a szocmunkások vagy a szociológusok és nem jön ki a rendőrség még nyomokat rögzíteni sem. Hiszek benne, hogy egy szociálisan érzékeny embernek ki kell állnia Barna bácsi mellett. És Szepessy ezt tette: saját pénzén ügyvédet fogadott a bácsinak, akit feleségestül befogadott Monokra és kiállt a Btk. szigorítása mellett.
"Már a munkában megőszült, csendes, dolgozó többség is háborog. Félek attól, ami még jönni fog. Azoknak pedig, akik arról papolnak, hogy nem szabad a lakosság kezébe fegyvert adni, azt üzenem: jöjjenek ki az őrzött minisztériumokból és lakóparkokból a valóságba." – mondja Szepessy.

3. A szociális kártya – avagy ne az uzsoráshoz és ne a kocsmároshoz jusson a segély
Szepessy legújabb javaslata a szociális kártya bevezetése. Igaz, nemrég még másban gondolkozott ő is: egy éve arról beszélt, hogy „az érintett családoknak szeszes ital és dohányáru megvásárlására föl nem használható étkezési jegyeket kellene adni, a szolgáltatói tartozásokat felhalmozó emberek helyett pedig az önkormányzat utalná át a pénzt a gáz- vagy áramszolgáltatónak és a vízműveknek”. Ez az elképzelés számomra szimpatikusabb, mert kevésbé stigmatizál, de a szociális kártya nemrég megszületett gondolata sem elvetendő.
Ez a szociális kártya olyan lenne, mint egy bankkártya és az önkormányzat erre utalná a rászorulók juttatásait. A kártyával csak meghatározott termékeket lehetne venni, például általános élelmiszert, gyógyszert, tüzelőt, tanszert, tisztító- és tisztálkodószert, de használható lenne távfűtésre, vízre, gázra, villanyra, lakbérre, lakáshitel-törlesztésre is. Így nem a játékautomatába kerülne a pénz és nem az uzsoráshoz. Csak meghatározott helyeken, a helyi kis- és középvállalkozásoknál lehetne beváltani, így a pénz is a településen maradna. (Ellenérvként persze jogosan hozható fel, hogy a kicsit jobb sorsú szülő megveszi a Tesco-ban a jelentősen olcsóbb termékeket, mert el tud oda menni és el tudja onnan hozni.) Szepessy véleménye szerint jó ötlet a kártya az uzsorások kivédésére is, akik 100%-os kamatra adnak kölcsön a nincsteleneknek, hogy ezzel ördögi körbe csalják őket.
Monokon az önkormányzati testület elfogadta a szociális kártya szeptemberi bevezetését. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Azt mondja Szepessy, hogy „a kártya bevezetésének jelentős gazdaságélénkítő és társadalmi igazságérzetet növelő hatása lenne”. El kellene gondolkodnunk ezen, vajon említette-e valaki rajta kívül a társadalmi igazságérzet fogalmát. Márpedig ez az elfeledett fogalom egy létező valami és ha sokáig és sok sebből vérzik, annak súlyos következményei lesznek.

4. Szepessy egyéb dolgai
Lehetne még érdekes momentumokat felvonultatni Szepessy tevékenységéből, így például az elsők között állt ki Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány mellett, aki kimondta, hogy a közterületi rablások elkövetői cigányok.
Azt is elfogadta legutóbb az önkormányzat, hogy ezentúl csak magyar vállalkozók magyar termékeit és szolgáltatásait fogja megvásárolni.
Nemrég a cigányságról szóló fotókiállítást szervezett a polgármesteri hivatalba. A fotóanyagról azt olvassuk, hogy Az úgynevezett Chachipe-fotóanyag utazó kiállítása a Roma integráció évtizede jegyében született meg.
A veszprémi gyilkosság kapcsán (ahol cigány bűnözők ölték meg Marion Cosmát), szintén a közbiztonság hiányosságaira és az önvédelmi intézkedések és a polgárőrség erősítésére hívta fel a figyelmet. Monokon péládul jól működő polgárőrség van, ami rendet igyekszik tartani és egyfajta szociális munkás szerepet is ellátnak. (Például egyedül élő idős embereknek segítenek.)
Az uzsorások által kifosztott emberek megsegítésére pedig a polgármester másokkal együtt létrehozta az Európai SORS-TÁRSAK Közhasznú Egyesületet és határozott fellépést sürget az uzsorásokkal szemben.
Emellett nyílt levelet intézett az ország pénzintézeteihez, hogy a nagy hiteleket felvevő, eladósodott és fizetésképtelen emberekkel szemben kíméletesen járjanak el, például ne lakoltassák ki őket, hisz a pénzintézetek is felelősek a most kialakult helyzetért.

Lehet, hogy kihagytam egypár dolgot, de ez a kis ismeretető már elegendő arra, hogy felkeltse érdeklődésünket egy ember iránt, aki felkavarta a hazai szociálpolitika posvadt állóvizét és többet tett le az asztalra, mint öt szociálpolitikus együttvéve...