Csicskatartás, rabszolgaság Magyarországon, a 21. században

3.rész:

Mit tett a csicskatartás ellen a szociális szakma?

A helyi szociális szakemberek, családsegítők sokszor találkoznak ilyen esetekkel, próbálják rábeszélni ügyfeleiket, hogy jelentsék fel a csicskáztatót, de mint tudjuk, azok nem mernek lépni. Míg a helyi szociális „kisember” mégiscsak tenni próbál valamit , addig a szakma krémje a lábát lógatja. Lehet, hogy tájékozatlanságom az oka, de nem tudok róla, hogy a szociális szakmai elit érdemlegesen szóvá tette volna a csicskatartást, pedig az elmúlt években hány, de hány tiltakozó nyilatkozatot írtak alá százával! Tiltakoztak a Gárda, a Jobbik, a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen, a homokosok felvonulásának betiltását követelők ellen és még sorolhatnánk. Maguk által teremtett veszélyek és ködképek ellen hadakoznak, amikor olyan konkrét tények ellen kellene tiltakozni, mint a csicskatartás vagy az uzsorarendszer. Az az ő dilemmájuk, hogy a csicskatartók legtöbbször cigány származásúak, így a cigányság mindenek előtti és sokszor alaptalan védelmére szakosodott szociális szakma, a jogvédők és a „politikailag korrekt”, főleg balliberális és szocialista politikai elit tudomást sem vesz a jelenségről. Nyilvánvalóan félnek a cigányság és a többségi társadalom közötti konfliktus még súlyosabb elmérgesedéséért, de a szóbeszéd és bizonyos szókimondó hírportálok által egyre ismertebbé válik ez a  súlyos jelenség és előbb-utóbb betelik a pohár.

Egy szervezet, a Családi Válságban Élők és Egyedülélők Országos Jogvédő Társadalmi Szervezete (VOÉSZ) megpróbált fellépni a csicskatartás ellen. Közleményükben olvasható, hogy az elmúlt években bekövetkező vagyonvesztési hullámok, a szociális biztonság megrendülése miatt sok embert veszélyeztet a csicskáztatás. Felteszik a kérdést: „Miért nem vizsgálja intenzíven a mindenkori kormány a rabszolgatartás eseteit és a minisztériumok számára még »nem látható tömeget«? Mit jelent következményeiben a demokratikus országban a rasszista motívumokkal rendelkező jelenség? A veszélyeztetett társadalmi csoportok mintha a kormányzat részére eltűntek volna, mintha nem léteznének.”

A szervezet Országbíró Zoltán parlamenti lobbiszakértőt bízta meg azzal, hogy a jogszabályi és jogalkotói rendszerben hívja fel a figyelmet a problémára. „Az ország szegényebb régióiban és a nagyobb roma népességgel rendelkező településeken van jelen a csicskáztatás problémája” – mondta Országbíró, aki szerint további feszültségeket gerjeszt, hogy a csicskatartás elsősorban a roma lakosság által gyakorolt módszer, illetve magatartás.

Csicskatartás, rabszolgaság Magyarországon, a 21. században

2.rész:

Mit tettek a pártok a csicskatartás ellen?

A magát baloldalinak valló MSZP-s kormány a jelenségre gyakorlatilag érdemben nem reagált, bérelt tollforgatóin keresztül pedig flegmán azt üzente, hogy feljelentés helyett inkább örüljenek ezek a szerencsétlenek, hogy valaki eltartja őket és szállást ad nekik… Ennyit a „szociálisan érzékeny” MSZP-ről. Egykori szövetségesüknek, a liberális SZDSZ-nek kedvenc jelszava az egyéni szabadság és méltóság védelme. Érdekes módon, egy SZDSZ-es politikusról sem tudni, hogy tiltakozását fejezte volna ki a csicskatartás ellen. Mindkét nevezett pártra az jellemző, hogy a jogvédelmet főként a cigányság kapcsán „űzik”, mert az kifizetődő és politikailag is korrekt. Az utódpártnak tűnő LMP nagyon igyekszik, hogy jobb jogvédőnek ér érzékenyebbnek bizonyuljon , mint elődjei, de valahogy mintha a bicikliutak állapota jobban érdekelné őket, mint a csicskák sorsa.

Ezzel szemben a szociálisan érzéketlennek kikiáltott radikális jobboldali párttól lehetett legtöbbet hallani a jelenségről. A Jobbik sok fórumon felemelte már szavát a csicskatartás ellen. Jó példa erre a szarvasi Jobbiknak a tevékenysége, akik 2009 tavaszán közleményben szólították fel rendőrséget és a polgárjogi alapítványokat a cicskáztatás elleni fellépésre. Tüntetést is szerveztek a jelenség ellen Vona Gábor részvételével és a csendőrség felállításának egyik komoly indokának tartják a jelenséget. De ugyancsak jó példa Tóth Zoltán, a Magyar Gárda békési kapitánya, akit pont ez a jelenség indított arra, hogy belépjen a Gárdába és felvegye a csicskáztatás elleni harcot. Ő elmondta, hogy sok cigány család erre szakosodott, ez a „profilja”, akár több csicskát is tartanak. Hozzá egyszer egy idős bácsi jött, hogy segítsen, hogy ne vegyék el a nyugdíját a cigány csicskatartók és gyerekei. Tóth Zoltán szerint „a bácsi az idők során megtanulta, hová rejtse a forintokat: a szájába. Amikor fizetett, ott szedegette elő a papír kétszázasokat a szájából. Felháborító, hogy egy 50-60 éves ember ilyen megaláztatást szenvedjen el.” A kuruc.info és más radikális jobboldali honlapok is sorra tudosítanak a felderített csicskáztatásokról, míg a mainstream médiára nem jellemző, hogy buzgón beszámolna a felderített esetekről.

A Fidesz néhány embere, például a szarvasi polgármester ugyancsak felemelte a szavát a csicskatartás ellen a helyi esetek miatt. Nagy kár, hogy a párt jól ismert arcai, nagyságai, megmondóemberei nem tartották elég fontosnak a témát arra, hogy a közvélemény elé tárják és követeljék a csicskatartók szigorú felelősségrevonását és a jelenség felszámolását.

Csicskatartás, rabszolgaság Magyarországon, a 21. században

  

1. rész:

Mi a csicskatartás? 

A fogalom kapcsán a főleg idősebb, hajléktalan, magatehetetlen, elesett, akaratgyenge, szenvedélybeteg, pszichiátriai kezelt vagy enyhén fogyatékos emberek rabszolgamunkájáról, gyakorlatilag semmiért történő dolgoztatásáról, iratainak, igazolványainak, segélyeinek, járulékainak, nyugdíjainak elvételéről van szó. 

A csicskás ki van szolgáltatva az őt fenyegetésekkel, zsarolással fogvatartó csicsáztatóknak, csicskatartóknak: számtalan módon megalázzák, gyakran megverik, bezárják, éheztetik, szomjaztatják, koldulni küldik, sőt esetenként láncra kötik, mint egy kutyát. A jobb erőben lévő csicskákat azért tartják, hogy feketén dolgozzon (pl. a lótartó cigány családoknál az állatok gondozásában segít), látástól vakulásig. Az idősebb, gyengébb csicskákat pedig azért tartják, hogy segélyét, nyugdíját havonta elvegyék, s így pluszjövedelemre tegyenek szert. Egy szélsőségesen aszimmetrikus hatalmi viszonyról van tehát szó, amely szinte teljes egészében a rabszolgaság intézményéhez hasonlítható, annyi különbséggel, hogy a csicskák papírforma szerint nincsenek senki tulajdonában és életmódjukat, körülményeiket önként választották. A gyakorlatban azonban a rabszolgaság intézményének összes jellemzője vonatkoztatható a csicskaságra is.

Több településen a helyi önkormányzat munkatársai és a helyi szociális szakemberek, családgondozók igyekeznek az elterjedt jelenség ellen tenni valamit. A helyi önkormányzat sokszor már csak akkor szembesül a csicskatartással, amikor a csicska meghalt és eltemettetése az önkormányzatra marad. A másik mód, ahogy az önkormányzat néha ilyen esetekről értesül, amikor az idősebb csicskák nyugdíjának megszerzése céljából a fogvatartó kénytelen az önkormányzatnál az új lakcímre bejelenteni az elrabolt vagy hamis ígéretekkel elcsábított embereket. Ezenkívül a helybeliek, szomszédok bejelentései alapján tud tájékozódni az önkormányzat és a családsegítő az esetekről.

A probléma megoldásának legnagyobb gátja az, hogy a megfélemlített, megzsarolt, pszichésen leromlott állapotú csicska nem mer feljelentést tenni és nem mer bántalmazói ellen vallani. Ezenkívül hiába tesz az önkormányzat vagy bárki bejelentést a rendőrségen, a rendőrség vagy nem tud vagy nem akar eljárni a helyi, többnyire cigány származású csicskatartó családdal szemben. Nehezen bizonyítható, hogy jogellenes cselekvésről van szó és a csicska maga fogja megcáfolni a vádakat, s ha feljelentést tett, vissza fogja vonni. Így nem indulhat eljárás a személyi szabadságtól való megfosztás, a hivatalos iratoktól, bankkártyától, tulajdontól való megfosztás vagy éppen a feketemunka ellen.

A csicskatartás az elmúlt évek alatt jól jövedelmező üzletággá fajult: a csicskától kicsalt, elvett lakás, ház, vagyon, segély, járadék nagyon jelentős bevételt hozhat, s a fiatalabb csicskák pedig gyakorlatilag ingyen munkaerőt jelentenek az állattartásban, a ház körüli munkákban, lomtalanításban és egyéb fizikai munkákban.

A családi pótlék módosításával kapcsolatban

Úgy tűnik, történik némi előrehaladás a cigánykérdésben. Még ha nem is nagy horderejű az a módosítás, amit a Fidesz javasol és minden valószínűség szerint hamarosan meg is szavaz, akkor is elmozdíthatja a cigányság ügyét a holtponton való stagnálásról. Nem mintha nevesíteni, hogy a családi pótlék pénzbeli folyósításának iskoláztatáshoz kötése a cigányokat érinti, de mindannyian tudjuk, hogy erről van szó. Jól tudjuk, hogy ők azok, akik között rendkívül alacsony az iskolázottság, jelentős részük be sem fejezi a nyolc általánost vagy ha igen, akkor sem tanul tovább. Az is világos, hogy a cigányságra jellemző, hogy – a tapasztalatok szerint – sokszor sajnos nem a gyerekeik megfelelő gondozására, nevelésére, iskoláztatására fordítják a családi pótlékot, nem is beszélve a többi szociális ellátásról, önkormányzati segélyekről.

A családi pótlék rendszere 2010. őszétől a következőképpen módosul a Fidesz javaslata szerint: két részre osztja a családi pótlékot: iskoláztatási támogatásnak nevezik a tanköteles gyermek esetén és nevelési ellátásnak nevezik, ha a gyermek még nem (esetenként már nem) tanköteles. Az iskoláztatási támogatás pénzbeli folyósításának feltétele a gyermek iskolába járása lesz. Amennyiben a tanköteles gyermek a közoktatási intézmény kötelező tanóráiról igazolatlanul hiányzik, akkor az igazgató jelez a jegyzőnek, aki gyámhatóságként eljárva a tizedik igazolatlan hiányzás után figyelmezteti a szülőt az esetleges jogkövetkezményekre, az ötvenedik igazolatlan óra után pedig elrendeli a gyermek védelembe vételét és az iskoláztatási támogatás teljes összegének hat hónap időtartamra természetbeni formában történő nyújtását. Ha szükséges, a hat hónap után újra elrendelhető a természetbeni juttatás és a védelembevétel. A Cst. módosításával párhuzamosan a Gyermekvédelmi törvény 68.§-a is módosulni fog: az iskolakerülő gyermekről értesített gyermekjóléti szolgálat javaslatot készít a gyermek védelembevételére, a CSP természetbeni formában történő nyújtására és pénzfelhasználási tervet készít. A kirendelt eseti gondnok pedig gondoskodik arról, hogy a pénz (amely az önkormányzat részére a kincstárban megnyitott családtámogatási folyószámlára lesz utalva) a gyermek valós szükségleteire legyen felhasználva: például ruhát, tanszereket, élelmiszert, t gyógyszert, gyógyászati segédeszközt, bérletet vegyenek rajta.
Mire ad választ a javaslat? Sok mélyszegénységben élő szülő – pontosan a saját tudatlansága, tájékozatlansága és iskolázatlansága következtében – valóban nem osztja be megfelelően a pénzt és nem fordítja kellő mértékben a gyermekekre. Nem látja be, hogy a kiemelkedéshez az iskolán vezet az út, tehát ha jobb körülményeket akar a gyermekének, akkor különös figyelmet kell fordítania az iskoláztatásra. Így a gyermek kimarad az iskolából, nem fejezi be, végzettség híján képzetlen munkanélküli lesz ő is, s majd saját gyerekei is ugyanúgy járnak. Generációkon át öröklődik tehát a kulturális depriváció. Az ördögi kör megszakításához, a gyerekeknek a nyomorból való kiemeléséhez segítséget nyújthatnak ezek a módosítások, szigorítások. Joggal mondják a fideszes politikusok, hogy ha egy szülő nem képes iskolába járatni a gyerekét, akkor megalapozott a feltételezés, hogy a gyermek védelemre szorul és gondozása-nevelése feltehetően más területen sem megfelelő. Ha tehát egy szülő nem akar elesni a családi pótlék pénzbeli juttatásától, akkor ezentúl jobban odafigyel a gyermek iskoláztatására. Ha pedig a gyermek nem jár iskolába, akkor jön a védelembe vétel, a család ellenőrzés alá a problémák kiküszöbölése érdekében és az ellátást addig természetben kapja meg, amíg a probléma illetve az iskolakerülés fennáll. A módosítások fő célja tehát az iskoláztatottság növelése és a gyermekek jobb ellátása, így akinek nem tetszik a javaslat, azt nyugodtan vádolhatjuk cigányellenességgel, még ha ő annak ellenkezőjéről is lenne meggyőződve..
Lehet ugyan halvány kifogásokat emelni, hogy ugyan miféle paternalista intézkedés ez. De e kifogások semmivé foszlanak, ha a gyerekek jogainak mindenek felett való érdekét hangsúlyozzuk a kritikusok előtt. A gyerekek kiemelt védelméről és érdekeik elsődlegességéről pedig jópár magyar jogszabály rendelkezik.

Ami kimaradt a javaslatból: Mivel megváltozik a családtámogatási törvény és vele együtt a gyermekvédelmi törvény, így a szociális törvénynek is változnia kellene. A jelenleg hatályos Sztv. szerint a rendszeres szociális segély akkor nyújtható természetben, ha a családban a védelembe vett gyermek él és védelembe vett gyermekenként a segély összegének 20 százaléka, összesen legfeljebb 60 százaléka nyújtható természetben. Ha iskolakerülés miatt a gyermek védelelmevétele megtörtént és a családi pótlék egésze természetben jár, akkor a rendszeres szociális segélyt is 100 százalékosan, teljes egészében természetben kellene a segélyezett családnak juttatni.

Amellett, hogy van ráció ebben a törvénymódosításban, meg kell említeni zárszóként, hogy ez csak egy aprócska lépésnek tűnik. Valójában az egész családtámogatási és adóztatási rendszert át kellene alakítani és a végre érdemben is tenni kellene valamit a cigányság felzárkóztatása terén..

Gárdisták a gátakon

Amikor szociális biztonságról van szó, talán nem ártana szót ejteni az árvízvédelemről. Az ország legszegényebb részeit nem csak a munkanélküliség, a szegénység, a bűnözés elharapózása, a csicskatartás és az uzsorázás sújtja, hanem az évente rájuk törő árvízhullámok. Mintha a természet is felesküdött volna ellenük. És ez is egy olyan probléma, amelyről jól tudott az elmúlt évek hatalmi elitje, mégsem tett ellene gyakorlatilag semmit. Amikor hosszadalmas társadalomtudományi elemzésekbe kezdünk, mindig szót kap a diszkrimináció, a képzetlenség, a munkanélküliség miatti depriváció és kilátástalan élet és elfelejtjük azt, hogy a természeti erők ugyanúgy fenyegetik az élethez és a szociális biztonsághoz való jogot, mint mondjuk a cigánybűnözés jelensége. De mintha a "vis major" varázsszót villogtatva a politikai elit ugyanúgy járna el, mint ahogy nagy természeti katasztrófák idején az utazási irodák és légitársaságok: széttárják karjukat és udvariasan bejelentik, hogy "elnézést, erről nem mi tehetünk, az okozott kárt nem tudjuk Önnek megfizetni.." A politikai, szakmai elit, a katasztrófavédelmi erők tehetetlenségével szemben ismét a radikális jobboldal bizonyított a gátakon: éjt nappallá téve dolgoznak, egymást hívogatják a gátakra, éhesen és fáradtan is tovább dolgoznak, hogy segítsenek a a bajbajutottaknak. A Gárda mindenkinek példát mutat szolidaritásból, önzetlen segítségből, kitartásból, humánus és szociális érzékenységből. Nem nézve etnikai, nemzeti, vallási vagy akármilyen hovatartozást, mindenkinek segítenek, akinek tudnak: több helyen például cigány családok házát rakják körbe homokzsákokkal, hogy megmentsék őket az áradástól. Többet ér minden tettük, mint a csecsebecse kezecskéjüket a munkától féltő, Budapestről magyarázó toleranciamániások magyarázata a Gárda félelmetes voltáról...

Ajánlom a következő videókat, cikkeket:

Beszámoló az árvízről, a mentésről:
http://kuruc.info/r/2/59734/

A segítségnyújtás megszervezéséről, bekapcsolódási lehetőségekről:
http://kuruc.info/r/23/59672/

A gárdisták és a radikális nemzeti oldal által nyújtott segítségről:
http://barikad.hu/node/53424